Evangélikus gimnázium, Budapest, 1884
23 sequitur partem debiliorem. Mindezeknek az ellentéte igaz, ha csak a fogalmakat kellően megválasztjuk. Egy «láthatatlan» kéz, mert a f. logika nem látja, bele markol mindenütt s oda állít a logikának oly fogalmakat, melyek szabályait kigunyolják; — s ezen láthatatlan kéz a fogalmak tartalma, mely erősebb mint a logika külső formalismusa. Mert az előbbeni szabályok alól mindenütt kivétel észlelhető. A zárlatok megszerkesztésénél annálfogva nem elegendő a ■ítéeste, sem a fogalmaknak mennyiségi tekintetbe vétele, — azoknak szerkezete pusztán a bennök tényezőkként fellépő lelki functiók- tól függ. 18. Lehetetlen, hogy egy tanfejlemény, mely annyira idegenszerű alapra helyezkedett, a beléje tartozó alakzatok rendszeres osztályozását példásan s végérvényesen bírná végezni. Hiányos kell bogy legyen az alakzatok száma, helytelen azon osztási alap, melyről a berendezés eszközöltetik. A f. logika minden tekintetben igazolja ezen állításomat. Nem kellene e célból mást tennem, mint egyszerűen hivatkozni azon tényre, hogy a hány logikai könyv, any- nyiféle az ítéleteknek megosztása, annyiféle a zárlatoknak megkisér- lett új szerkesztése. Czélszerünek találom mégis, nehány részletet felhozni állításom igazolására. A fogalmak elosztásánál abstract és concret fogalmakra már 12. §. alatt figyelmeztettem arra, hogy a fogalom, mint synthetikus képződmény, soha nem lehet sem abstract, sem egyszerű. Ilyen lelki tényezőknél csak visszaélés történik a szóval, ha fogalmaknak kereszteljük. Épen oly téves azok jegyeinek felosztása lényeges és esetékes jegyekre; valamint ki nem állja a bírálatot a fogalmak terjedelmi subordinálása. Mindezek azonban mégis tényleges viszonyokat fejeznek ki a fogalmak körében s azért, ha a f. logika maga álláspontjáról azok megfejtésére nem képes, más álláspont keresendő, mely annak jobban tesz eleget. Hogy az itélettan milyen dísztelen zavarban leledzik, azt az egyes könyveknek ide vágó szakaszaiból láthatni. Többnyire a Kant-féle táblázatot követik (legalább a mi iskolai könyveink) s a legcsodálatosabb inconsequentiákba esnek. Hogy a Kant-féle 4 csoport közül melyik a fő ? arra nem is gondolnak, hogy mégis valamennyi csak egynek különböző kifejezései, azt el sem hiszik. Azért a feltételes és szétválasztó Ítéletek (melyekben voltaképen az ítélés fel van függesztve) épen olyan természetiteknek vétetnek, mint a kategorikus
