Evangélikus gimnázium, Budapest, 1884
20 hanem substituál helyette, azaz bevisz az egészbe új fogalmakat; 2., hogy a megosztás, mihelyest körökre építjük, a formai logikának mennyiségi alapgondolatából egyátalában nem érthető meg, sőt azt el sem tűri. A meghatározás és megosztás tanai annálfogva mindenkinek világossá teszik azt, hogy a formai logika mennyiségi alapgondolata nem képezheti azon alapot, melyre ellenmondás nélkül bármilyen tant (az ítéletekről) építeni lehetne. Mert a meghatározásnál nem az S-nek alárendelése a P alá a határozó, hanem az S synthetikus egységének fölbontása alkotó tényezőire; a megosztásnál pedig nem az S körét bontjuk fel, hanem az S jelentését új alkotó tényezők hozzáadása által határoljuk és így kidomborítjuk. Ezen míveleteknek egyike sem bírja a mennyiségi felfogást megindokolni. Hogy a körök evidentiája, melybe Lange oly erős hittel bizakodik, mivé törpül össze, azt mindjárt meglátjuk. A próbakisérlet azt mutatja, hogy 1. a definitiót körökkel adequate nem is lehet kifejezni, — a körök evidentiája tehát nem átalános; 2. hogy a defi- nitió és divisió körviszonyai ugyanazok, — a mi a körök használatának absolut helytelenségét bizonyítja. Ha ugyanis azt mondom, hogy: «az ember eszes állat,» akkor ennek körviszonya az volna: (s^); ámde az eszes és az állat tágabb körű, tehát ez az EMBER igazi körviszony. De ha a defmitió próbaköve az egyszerű megfordítás, akkor ez utóbbi képlet a defmitió jellemének mond ellen. Ha meg azt mondom: «az ember vagy lát, vágj’ vak,» akkor annak körei ezek: Ámde itt nem mondhatni többé, hogy az ember = látó, mert ez annak csak egy része, — pedig az állítmány tágabb körű, mint az alanj\ Mondjuk tehát így*, hogy: azaz: az ember a látónak és a vaknak körébe esik. Ez azonban ugyanaz a körviszony, mint fent láttuk a definitional és hozzá ki sem fejezi a megosztás sajátosságát. Ebből láthatni, hogy a logikai evidentia annj’ira távol áll a körökkel való függéstől, hogy azok nem is képesek a specifice logikait jelezni, nemhogy az tőlük függhetne. Milyen értéke van tehát a logikai kézi könyvekben ezen abrakadabrának, azt a szíves olvasóra bízom; hogy azonban félrevezető erejük tagadhatatlan, azt mind-
