Evangélikus gimnázium, Budapest, 1884
A FORMAI LOGIKA REFORMJÁRÓL. Különös tekintettel a magyar iskolákban használt logikai könyvekre. 1. A modern tudománynak majdnem minden ágában azon sajátságos ellenmondással találkozunk, hogy régi és új nézetek egymás mellett békében állanak s míg emezekben mindent az ész autonom törvényeivel igazolva látni kívánunk, a régi nézetekkel szemben csekély kritikát sem gyakorolunk. A modern tudomány ezen vonása készület- lenségének jele; könnyen érthető ugyan azon átalakulásból, melyen összes ismereteink metaphysikai formájukból kivetkőzni, s positiv alapokon megnyugodni igyekeznek: s mégis olyan elemet kéj>ez ismeretünkben, mely azok rendszeréből kiküszöbölendő, mert az olyan tanfejleménynek rendszeres értéke nem lehet, mely új igazságokat kritika nélkül elfogadott régi elvekkel összeilleszteni akar — sikertelenül. Ilyen helyzetben vagyunk a formai logikával is. Az összes tudományok meghajolnak tételei előtt, ezzel vezetjük be a serdülő ifjúságot a gondolkodás rengeteg birodalmába, magától értetődőnek vesszük azon bizalmat, melylyel e régi tekintély iránt viselkedünk s Kant szinte dicsérve említi, hogy ezen tan Aristoteles óta az ő koráig haladásnak nem indult. Pedig kirívóbban a modern tudomány alapellen- mondását sehol sem észlelhetjük, mint épen a formai logikánál; s hogy annak rendszerét befejezettnek hiszik, az csak azon túlzott jóhiszeműségről s kevés óvatosságról tanúskodik, melylyel az ész ezen tudomány tekintetében maga iránt viselkedik. Mert az ókor metaphysikai alapjain egy nagy gonddal megszerkesztett középkori scho- lastikus épület emelkedik előttünk, melyhez az újkori lélektani s ismeretelméleti kutatások kívánnának simulni, — de hozzá toldott ékítményekként mindig lehullanak róla. Valósággal ez a formai logikának jelen képe, a melyet kivált magyar iskoláinkban nyújtunk róla iíjainknak : ráncos vén asszony, jó éveiből fenmaradt ruháiba erősen befűzve, a tavasznak tarka színű, üde szülöttjeivel feldíszítve. Ev. főgymn. ért. í