Evangélikus gimnázium, Budapest, 1884

nek tana szerint a «P terjedéke az S terjedóke szerint irányúi», mégis oda teszi ugyanazon lélekzetvételre ezen képletet, hogy S < P, azaz S kisebb mint P (Lindner-Klamarik §. 25.). Pedig itt egyik ellenmondásból a másikra vettetünk; incidit in Scyllam, qni vult vitare Charybdin. Mert

1. ha iS'-nél csak a P egy részét gondolom, akkor az Ítélet helyes kifejezése S= P, nem pedig S < P. Ezt a következményt megvonták már Hamilton és utódai.

2. Ha azonban ZJ-nek csak egy részét gondoltam, akkor nem gondoltam az igazi P-t, hanem más valamit; mert Pál valóságos ember, nem pedig annak egy része. Erre a következményre nem jött rá sem Hamilton, sem utódai, legkevésbé a mi magyar logikusaink.

Mindkét esetben azonban az Ítélet helytelenül van felfogva. Ha azt mondom, hogy S = P s így a P-t csak az S terjedelmében gondolom, akkor nem tágabb a P, mint az S. Ha pedig a P tágabb akkor helytelenül kívánják tőlem, hogy azt nem egészen, hanem csak részben gondoljam. A P-t vagy egészen gondolom, vagy nem gondolom; az «embert» vagy «embernek» gondoltam vagy mást gondoltam. Ha pedig a f. logika azzal kívánna megszabadúlni e nehézségektől, hogy itt nem a P tartalmát, hanem terjedelmét kell érteni, *— akkor azt kell neki mondani, hogy nem érti saját kívánságát. Egyrészt a fogalomnak körét nem is gondoljuk soha, azt csak jelezzük ; másrészt, ha 8 = P, azaz «Pál ember» ekként magyarázandó, akkor csak annyi értelme van neki, hogy: «Pál = Pál», a mi üres tautológia s nem érdemli meg azt a fáradtságot, hogy gondoljuk.

Ha tehát a P quantilicatióját következetesen akarjuk érvényesíteni, s ezt, a meddig a fogalmak körviszonyait logikumn ik tekintjük, mindig kell tenni, — akkor a P-t vagy teljesen és mégis csak részben kell gondolnunk (tartalmában), a mi lélektanilag lehetetlen, — vagy pedig az S és P terjedelmileg egyenlőnek vétetik s akkor pusztán tautológiákban pereg le gondolkodásunk, a mi logikailag teljesen értéktelen.

16. Ezen zavaros conceptiónak hatását a többi itéletalakokra legyen szabad két fontos példán feltüntetnem, a meghatározáson (definitio) és a megosztáson (divisio). Ezen alakokon meglátjuk azt is, hogy a körökkel való jelképezésnek milyen értéket lehet voltaképen tulajdonítani.

A meghatározásban az S-vel szemben állítjuk a nemet, melyhez tartozik és a faji jelzőt (Siatfopä siSo7rotó?), mely más fajoktól meg-