Evangélikus gimnázium, Budapest, 1884
17 egy másikról állítható, Aristoteles metaphysikai benfoglaltsággal magyarázta. Ennek folytán a fogalmak valóságokká lettek átalakítva, holott csak szellemi képek. E valóságokon csak a terjedelmet nézték s behozták a fogalomba az azt eredetileg nem is érintő kör fogalmát. Ezen kör terjedelmét nem bírták mással, mint a durva ténynyel igazolni s elmellőzve a fogalom logikumának, a jelentésnek fejtegetését, annak melléktekintetére, a terjedelemre építették a fogalmakról szóló tanrészletet. A fogalomtan tehát helytelen metaphysika áldozata lett s ezen szomorú helyzetéből csak úgy szabaditható ki, ha ama metaphysikai alapgondolattól elszakítjuk vagyis a mennyiségi szempontot elhagyjuk. 15. A fogalomtannak ezen metaphysikai kiforgatása káros hatással kell hogy legyen a többi logikai tanokra. Ez első sorban észlelhető az Ítéleteknél. Az ítélet három alkotó része közül az alanyt állandónak, az állítmányt pedig változónak tekintjük, a kapocs pedig nem logikai, hanem átalános öntudati járulék. Nem akarjuk a formai logikát azon kérdéssel zavarba hozni: miért kell állandónak felfognunk az alanyt, változónak az állítmányt, — mert erre eddigi alakjában felelni nem tud. Csak az alany és állítmány közti viszonyra vessünk egy pillantást. A formai logika azért mondja állíthatónak a P-1 az S-ről, minthogy az $ a P-ben benf oglaltatik. Ennek első következménye az, hogy az ítéletben mindig két önálló valóság hasonlíttatik össze,nem pedig, mint a legtöbb esetben kellene, egy valóság és annak valamely tulajdonsága. Ha tehát azt mondom : «Pál ember», akkor a Pálnak nevezett valóságot az «embernek» nevezett valósággal hasonlítjuk össze. Az összehasonlításból kiderül, hogy az «ember» egy önálló létező, melynek csak töredéke a Pál. A formai logika számára azért csak alá- rendelési Ítélet létezik, az Aristotelesnél félénken jelentkezett inharentia- itéletek el vannak feledve. Minthogy azonban a P valósággá lett, melynek az S csak töretléke, azért a P soha nem gondolható egész terjedelmében, hanem csak az S kör határain belül. Vagyis iskolásán: «az állítmány terje- déke az alany terjedéke szerint irányúi» (Lindner-Klamarik §. °25.). Ha tehát azt mondom : «Pál ember»,— akkor Pál csak az ember körének egy része, «Pál»-nál azért nem szabad az egész «embert» gondolni, hanem csak azon részét az «embernek» (annak a mysteriosus «embernek» !), a melyet Pálnak nevezünk. S azért a formai logika, mely2 Ev. főgymn. ért.
