Evangélikus gimnázium, Budapest, 1883
46 tapasztaltam, dicséretes buzgalommal s teszik minden felekezetbeliek, de kevés eredménynyel. De hát hol rejlik e jelenségek alapoka? Mert hisz e nép alapjában nem rósz. Közönséges tolvajlás (eltekintve az erdei vétségtől a tilosban legeltetéstől), útonállás, rablás, gyilkosság — eltekintve Falucskától, mely egymaga külön kategóriát képez — a ritkaságok közé tartozik. A nép az idegen iránt előzékeny, sőt alázatos; bátran bizhatom magamat bárkinek vezetésére rengeteg erdőn át, bátran állhatok szóba a platón dolgozó munkásokkal, alig tudok hálájuktól szabadulni, ha egy-egy pipa dohánynyal vagy egy kúria szivarral megkínálom őket. Ildomosán köszönt, ha szóba állok vele, kérdezősködik a világ folyásáról; panaszkodik ugyan szegénysége s a terhek nagysága felett, de nem vádol senkit, felebbvalóit nem szidja, földesurának egyszer-másszor tapasztalt jótékonyságát s jószívűségét fennen s dicsekedve hirdeti. Az erkölcsi alap tehát nem rósz. De ha egész héten át a'rca verejtékében dolgozik, pedig csakugyan dolgozik, ha éjjel-nappal fárad s töri magát s még is azt tapasztalja, hogy nem tud boldogulni, hogy keresete alig elegendő az állam, megye, község, egyház stb. iránti kötelezettségeinek lerovására -— bizony nem csuda, ha a kisértésnek enged s felkeresi azt a helyet, hol a búfelejtő osztogatásában nem fukarkodnak. Meri áldott jó ember a korcsmáros, nem is kér pénzt az italért, csak a krétája dolgozik. S ha azután akkor a szegény ember csak egyszer is rászorult kölcsönre — pedig melyik ne szorulna rá, különösen ha nagy nehézség nélkül megkaphatja — akkor azután nem szabadul ki többé azoknak körmeiből, kik szívtelenségök folytán képesek mások nyomorából meggazdagodni s a pálinkás üvegek között lesik a préda közeledését. Az itt szemlátomást végbemenő vagyoni romlás előidézi az erkölcsi romlást — elő a népnek végleges vesztét. S itt hiába való a papnak és kántornak működése, esetleg kisebbíthetik a bajt, megszüntetni azt az alapokok megszüntetése nélkül nem lehet. Scholtz Albert.
