Evangélikus gimnázium, Budapest, 1879
mény előbb meg volt említve. Tudjuk, hogy az izzzó gáz fényes vonalai kiszélesednek, ha a gáz nyomása nagyobbodik, és hogy az alul sűrű és felfelé ritkuló gőz vonalai széles alapú hegyes vonalak. A most említett sajátságokat leginkább a natrium, calcium és vas vonalai mutatják. A foltokat kisérő fáklyák absorptio vonalai ellenkezőleg gyengék, sőt gyakran megesik az is, hogy némely sötét vonalak fényesekké válnak, a mint azt Secchi a hydrogen-vonalakon tapasztalta. Szerinte ez leginkább akkor szokott megtörténni, ha a folt magját az említett rózsaszínű fátyolok borítják, vagy ha azt fényes erek hidalják át. Ezen meglepő tünemény a foltok magyarázatánál rendkívül fontos, a mint azt alább látni fogjuk. Nem szabad azt sem elhallgatnom, hogy a foltok mélységét illetőleg — ha egyátaljában mélységről szólhatunk ■—sekély, felületes, továbbá közép mélységű, és végre mély foltokat lehet megkülönböztetni. Az elsőknél csupán a natrium-vonalak mutatnak szélesbedést, a második fajta foltoknál a calcium vonalai is, míg a mély, egészen fekete foltoknál a natrium, calcium és a vas vonalai is mutatják azt. Ezen elvitázhatatlan adatok alapján mit tartsunk a Nap foltjairól? Züllnernek salaktheoriája, mint tudjuk, elejtendő, azt most annál biztosabban állíthatjuk, mert abból a most említett tünemények meg nem magyarázhatók. Ugyanazon sors éri Herschel nézetet, ki a foltot a Nap photos- pharajában támadt űrnek, lyuknak monda, melyen át a Nap sötét magjára nézünk. A folt magjának erős absorptiójánál fogva a folt nem lehet a szó valódi értelmében vett ür, az nem lehet más, mint aránylag alacsony hőmérsékletű gázkeverék, melyben felette nagy mennyiségben van jelen a natrium, calcium és a vasgőz. Ezen gázrétegről nem szabad azt feltenni, hogy az nem átlátszó. Átlátszó az, de mert absorptio képessége igen nagy, azért az alatta még megmaradt photosphiira sugárözönét majdnem egészen tartja vissza, mely oknál fogva azt sötétnek, sőt feketének kell látnunk. Azt is mutatja még a Spektroskop, hogy a különböző nehézségű gőzöli fajsúlyaik szerint helyezkednek el — a mi mindennapi tapasztalatainkkal szintén teljesen megegyezik -— a legalsó réteg legtöbb vasat tartalmaz, a felső több calciumot, és a legmagasabb, a hármok közt aránylag legkönnyebb, nátriumgőzben leggazdagabb és hogy a foltot képező anyag sűrűsége a magassággal csökken. Yajjon nem ez a körülmény oka-e annak, hogy eddig a nagy fajsúlyú nemesfémeket nem sikerült a napon felfedezni ? ! Ha tekintetbe vesz- sziik még azt is, hogy a photospliárának a mag fölött úszkáló egyes foszlányai abban szétoszlanak, és hogy azért a folt spektrumában új vonalak nem keletkeznek, szabad lesz ezen fontos következtetést kimondani: a pho- tosphára és az absorbeáló réteg ugyanazon anyagokból valók.
