Evangélikus gimnázium, Budapest, 1879
15 színképében eddig nem észlelt vonalakat fedezett fel. Addig-addig okoskodtak azon, míg azt mondták ki, hogy a kérdéses testben valami új, eddig ismeretlen elemnek kell lenni. Képzelhető ezen tudósok öröme, a mikor csakugyan sikerült azon elemet a testből kiválasztani, ez volt a rubidium, mire a cíesium nevű fém következett. Ugyanily módon fedeztetett fel később az indium, a thallium, a gallium és a davyum. Ezek után elhiheti a szives olvasó azt, hogy a Spektroskop segítségével fel lehet ismerni valamely lángban izzó gőz alakjában jelenlevő fém természetét és igy hozzáfoghatnánk a Nap színképének magyarázatához. De a Nap felületén legújabban észlelt némely tünemények elkerülhetetlen szükségessé teszik azt, hogy elébb még — habár csak nagyon röviden is — felemlít' sem a gőzök és gázok színképeinek tanulmányozásából eredt tapasztalatokat. Az egyes spektrumokat képező vonaloknak fényerőssége és szélessége nem egyenlő. Gyakran egy-egy vonal oly feltűnően széles, mintha nem egynemű fény ál tál keletkezett volna — ilyenek a horgany zöld vonalai. — A kísérletekből kiderült, hogy a vonalok annál jobban ragyognak, mennél nagyobb az izzó gőz hőmérséklete és hogy a vonalak megvastagodnak, ha a gőz sűrűsége nagyobbodik, — ■ sőt az is történik, hogy a spektrumban új vonalak tűnnek fel, ezek között némelyek az úgynevezett „rövid11 vonalok — a spektrumnak alsó szélén láthatók, — olyanok mint a tű hegye. A rövid vonalokkal sokat foglalkozott Thalén és Lockyer, kik azt tapasztalták, hogy azok csak akkor láthatók, ha a hasadék az elektródok közeléből kapja a fénysugarakat, s eltűnnek egészen, ha a hasadék a két elektród távolságának közepére van irányítva. — Szóval: a mint az izzó gőz hőmérséklete és sűrűsége nő, a vonalak fényerőssége, száma, vastagsága is nő, gyakran az újonnan felmerülő vonalok a többieknél sokkal rövidebbek és hegyesek. — Ha a fémet nem tisztán, hanem például a chlorral való vegyiiletét használjuk a kísérletnél, szintén csak hosszú vonalakból áll a spektrum ; sajátságos, hogy a megmaradt vonalak száma annál nagyobb, mennél kisebb a fém parány- siilya. Ez esetben is nagy befolyással bir a hőmérséklet, mert ha a hőmérséklet nagy, villamos szikra — sok vonal látható, ha a hőmérséklet alacsony, —- a Bunsen-féle égetőt használva — többnyire csak egyetlen egy vonal marad meg a sok közül. A mindinkább nagyobb gonddal végrehajtott kísérletek alapján kimondta végre Lockyer: hogy minden elsőrendű vegyü- let, — feltéve, hogy a meleg azt fel nem bontja — sajátságos spektrummal bir. Ez áll vastag vonalakból, melyek néha valóságos csíkokká kiszélesednek. A csíkok hornyoltak (cannellé), — számuk a gőz sűrűségével nagyobbodik de a mint az emelkedő hőmérsékletben a vegyület szétbomlik, eltűnnek a csíkok és csupán a fém vonalai maradnak meg.
