Evangélikus gimnázium, Budapest, 1879
14 ha az alsó kissé kivájt szénkúpra a megvizsgálandó fémből egy kis darabkát teszünk. A mint a galván áram megindul, a szénkúpok megtüzesednek, még pedig oly rendkívül nagy mértékben, hogy az alsóra helyezett fém, legyen az arany, vagy ezüst egy pár pillanat alatt megömlik s elkezd párologni. A két szénkupot beburkoló izzó gőz adja a fém spektrumát. Ha a gázok spektrumait akarjuk tanulmányozni, úgynevezett Geissler-féle csőbe zárjuk azokat. Ez egy közepén keskeny üvegcső, melynek mindkét végébe egy-egy platinsodrony van beolvasztva. A csőben lévő tetemesen ritkított gáz élénk izzásba jön, ha villamáramot bocsátunk rajta keresztül. Most jegyezzük meg azt — és ez felette fontos •— hogy minden fém bir sajátságos, őt jellemző spektrummal, a mely a rendes színkép különböző helyein feltűnő-egy, két, vagy több, sőt lehet, hogy sok száz fényes vonalból áll, és hogy egy bizonyos fém hasonló körülmények közt mindig ugyanazon vonalakból álló színképet ad. De ha ez úgy van, akkor a fémek színképei könnyen felismerhetők, és ha én valamely lángban egyik vagy másik fémnek előttem ismeretes fényes vonalait megismertem, akkor teljes biztonsággal állíthatom azt, hogy a lángban az illető fém izzó gőzalakjában van jelen. A nátriumgőz spektruma áll két sárga vonalból, a hydrogené 4 vonalból (Ha rózsapiros, Hß kékes zöld, H-f kék és Ho ibolyaszínü) és így a két sárga vonalat, vagy az említett négy vonalat látva, állíthatom, hogy a lángban natrium, illetőleg hydrogen van. íme ez az anyag megismerésének egy egészen ívj módja! Nem szükséges azt tudnom, mennyi a kérdéses anyag fajsúlya, milyen a színe, fénye, keménysége, törése, szerkezete, más testekre való hatása stb. egy perezre kell csak a spektroskopba tekintenem, és megmondhatom az anyag nevét, megmondhatom azt, akár egy méternyi, akár egy mér- földnyi, akár sok millió mértföldnyi távolban legyen is tőlem a fényforrás. Az anyagok felismerésének ezen új módszerét ,,spektralanalysisnek“ -— színképelemzésnek — mondjuk. A spektroskopot legelőször használta ily czélra Kirchhoff és Bunsen, a mi természetesen csak ezután volt lehetséges, miután a fémek legnagyobb részének vonatos spektrumai meg voltak határozva. E tekintetben igen sokat köszön a tudomány az előbb említett két férfiún kívül még Augström, Tlialén (1405. fényes vonalat határozott meg), különösen Hugginsnak és számos más észlelőnek. A chemikus nagy becsben tartja a spektroskopot és méltán, mert az csaknem csalhatatlan és azonfelül bámulatosan érzékeny. így például egy hárommilliomodrész milligramm natrium még biztosan felismerhető vele, a mire semmiféle más módszer nem képes. Mily rendkívül pontos a színképelemző, az kitűnik a következőkből is. Egy Ízben Kirlihoff és Bunsen egy bizonyos anyag spektrumát tanulmányozva, új, a vizsgálat alatt lévő anyag
