Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1875
10 továbbá: 'A).Y. AJoax/ßog yao anxijTov yévog savé, d'aoadr stb. 1). Ha a második messeniai háború csakugyan a VII-ik századba esik, akkor e sorokban biztos nyomát láthatjuk annak, hogy azon időben Spártában már ismeretes és elterjedt mondaként szerepelt a Herakleidák visszatérése. Mert az idézett sorokból kétségtelenül feltűnik, hogy a lakedaimoniak királyai Herakleidák voltak, vagy legalább azoknak kívántak tartatni és hogy a Herakleidákkal együtt jöttek Dorisból, melynek főhelye Erineos volt. A szóban forgó hagyományt Pindaros is említi ugyan, de nem igen sokszor, legalább nem annyiszor, a mennyiszer egy oly aristokrata érzelmű költőtől vártuk volna és ez annál feltűnőbb, mivel épen Sparta volt az aristokratia és királyi uralom főfészke amaz időben, melyben a költő élt. De nem akarunk e körülményből semmiféle következtetést sem vonni, elég legyen az, hogy ráutaltunk. íme ezek az említett helyek: ............rHXovTt 8é Ifaucpv/.oi> xa i [táv ’’HgaxleiSav exyovoi oyilaig {mo Tavyérov vaíovreg alel fievuv TeOuoiciiv tv /Jíyiuiov Aioouíg. Vayjw 8'Au vx/.ag oXßioi lhvSóffev ooví'fifvoi, Xtvxoxwlwv TvvSugtSav ßaü'vSo^ni yet'rnvtg, wv x/Jog av<h}dev alyuág 2). továbbá: (ßAxöXh»v) . • • TtJ) ylax.e8alf.iovi év'Agyét re xai gafH.a JJvXio evaooev a/.xaívrag AJgáxhog éxyóvovg Alytpuov re 3). és végre, miután Thebaehez azt a kérdést intézte, hogy minek örül legjobban, igy szól a költő: AojoIiY dnoixLav ovvexev oofh~> l'a Tudag ejti arpvoo) AaxeSatfiovtMv, él.ov 8’ yluvx/.ag AlyeiSut oédev exyovot, uavreviiaoi llvfHotg 4). Pindaros e soi’ai azzal egyeznek különösen, a mit alább Ephorosból (13 fr.) idéztünk; a mit azonban eddig nem láttunk, az amaz állítása a költőnek, hogy a dórok a Pindustól indultak el, és hogy a Tyndaridák szomszédjai voltak. Az elsőre nézve a költő csak más kifejezést használ, mint azon irók, kiknek nyomán a hagyományt előadtuk; nevezetesen Diodorosnál olvastuk, hogy a dórok akkor laktak Hestiaiotisban, midőn a lá- pithákkal háborúba keveredtek; e tartomány pedig Thessaliának éjszak-nyugati részében volt és éjszak felől a kambuni hegyek által, nyűgöt felől pedig a Pindus és kiágazásai által határoltatott5), és igy mondhatta a költő, hogy a Pindustól indultak el a dórok. A második pontban azonban teljesen ellenkezik a költő a traditióval: mert e szerint Tisamenos, Orestes fia, tehát egy Tyndarida, elesett a Herakleidák elleni harczban és a Pelopon- nesos elfoglalása után a Tyndaridák uralmáról szó sem lehet. Hogy a tragikus költők, kik a görög ősi hagyományból vették leginkább drámáiknak tárgyát, a Herakleidák visszatérését is feldolgozták, az nagyon természetes. így látjuk, hogy Aischylos egyik drámájának épen »Herakleidák« volt a czime; e dráma elveszett és csak nehány helyen van róla említés téve 6), úgy hogy sejtelmünk sem lehet arról, hogy mikép tárgyalta a költő a hagyományt. Ugyanily czímű drámát irt Euripides; ez a Herakleidák visszatérésének csak egy részletét foglalja magában, azon időt t. i., a midőn Herakles megégetése után annak gyermekei Eurystheus által üldöztetnek és h Bergk Anthol. p. 4. fr. 11. — s) Pind. Pyth. X 120. ss. — 3) u. o. V 93. ss. — 4) Pind. Isth. VI 17. ss. — 5) Bursiau Geogr. v. Griechenland I 44. 1. 47 k. 11. — fj L, e helyeket Dindorfnál, Poetae seen. Graeci, Aischylos p. 105.
