Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1875
11 Athénbe menekülnek, a hol akkor Demophon volt a király. A jósda neki Eurystheus ellen biztosította a győzelmet, ha Demeternek egy előkelő szüzet feláldoznak. Mivel az áthéniek közül egyik sem akarta ezt az áldozatot hozni, azért Makaria, Herakles leányainak egyike, önkényt felajánlotta magát. A szűznek feláldozása után harczra indulnak a Herakleidák. E drámában oly részlete foglaltatik a mondának, mely sem Apollodorosnál, sem Diodorosnál, sem Epliorosnál nem található; Makariának hősies önfeláldozása csak e helyen emlittetik, vájjon más forrásból merítette-e ezt a költő vagy az ő öregedő múzsájának a szüleménye, ezt nem tudjuk megítélni. Euripides elveszett drámái között volt egy »Temenidai« czimü tragoedia is. Ennek tartalma nem vonatkozott a Herakleidák történetére, melyről most szólunk, hanem egy egészen mellékes tárgygyal hir. Hogy mi volt a tartalom, azt Apollodorosnál r) olvashatjuk, és miután tárgyunkra nézve nem fontos, elég legyen az illető helyre utalnunk 2). Hasonlóképen elveszett drámája Euripidesnek »Temenos« volt. Erről azonban egy- átaláhan nem tudunk semmit, nem is sejthetjük, hogy Temenos életéből melyik részlet szolgáltatta e drámára az anyagot; csak annyit állíthatunk róla, hogy az eléhh említett »Temenidai«-től bizonyosan különbözött és nincs okunk azt gyanítani, hogy e két czim alatt ugyanazon egy dráma értendő 3). Végtére Euripides egy »Eurystheus« czimü satyrjátékot irt. Pusztán neve után Ítélve lehetne azt a Herakleidákkal összeköttetésbe hozni; mivel azonban mindjárt az első töredék — mert csak töredékeit ismerjük — (a 372. Dind.) Heraklest lépteti fel, kit Eurystheus a Hadesbe küld, azért e satyrikon bizonyosan nem foglalkozott a Herakleidákkal és azon üldöztetésekkel, melyeket Eurystheus részéről szenvedtek. ‘) Sophoklesnél egyátalában semmi nyomát nem találtuk a Herakleidák visszatérésének. Ezzel azonban nincsen kimerítve azon költők sorozata, kik a spártai hagyományt megénekelték. Mert van biztos tudomásunk arról, hogy többen a költők közül foglalkoztak a dór vándorlás történetével és pedig azon időkben, melyek Herodotos előtt lefolytak. Nevezetesen Herodotos maga tesz említést oly költőkről, kik a dórok bevándorlását elbeszélték; azt mondja a történetírás atyja: yíuzsiíai/AÓvtoi yuo ojtoXoyéovttg ovSévi ttod; ríj Xéyovoi avrov '.'loioTt)<i);uov... ßaaü.t-viivru áyuytlv <J(péag ég tuvtijv ti)v /wm/r ti)v vvv ÍztÍmtui, uA/J ov Tovg IAqiOTOrii'ifiOV naltiag 5). E hely tárgyunkra nézve kettős fontossággal bir; először azért, mert elvitathatlan bizonyítéka annak, hogy Herodotos korában és bizonyosan ő előtte épen a Herakleidák visszatérése Íratott le a költők által, mely leírást pedig egyik fennidézett költőnél sem találhatjuk. Továbbá azért foutos e hely, mert azt mutatja, hogy a spártaiaknál nemcsak Tyrtaios ismerte a szóban forgó hagyományt, hanem hogy ez Spartában közönségesen ismerve volt és csak azt az egyet sajnálhatjuk, hogy Herod, nem említ többet abból, a mit e hagyományra nézve a lakadaimoniaktól hallott. A Herakleidák visszatéréséről szóló monda azonban nem csak a költők tulajdona volt, hanem a történészeké is. A logographok idejétől kezdve egészen a byzantinusok koráig a Herakleidák mondája egy részét képezte az őstörténetnek, úgy hogy a külső hitelesség dolgában a dór vándorláshoz még a legkisebb kétség sem férhetne; pedig bizonyára ha csak a költők előadásából ismernők ez eseményt, annak történeti valódiságát épen úgy és talán még több joggal vonliatnók kétségbe, mint a trójai hadjárat valódiságát és mint a két messeniai háborút. Mielőtt tehát a dór vándorlás hagyományának kritikájába bocsátkoznánk, szükséges lesz még azt a hosszadalmas, talán kissé unalmas utat is megtenni, mely a történetírók során végigvezet. Első helyen említendő Pherekydes, a syrusi, ki a régiek nézete szerint legelőször irt görög prózábau, körülbelül 480. Kr. e. Müveinek töredékei között a 39-ik említi a Herakleidák iizetését Eurystheus által6), külöuösen azt, hogy az attikai tetrapolisban telepedtek le és hogy Eurystheus halála után Tliebaebe tértek vissza lakúi és ott az elektrai kapúuál laktak, a hol azelőtt Herakles maga. A mi ezenkívül Alkmene haláláról mondatik, nem tartozik a tárgyunkra, — Feltűnő ezen elbeszélésben leginkább azon körülmény, hogy Thebae a Herakleidák lakhelyének neveztetik, ellenkezőleg azon traditióval, melyet előbb olvastunk, mely szerint (6. 1.) a Herakleidák először Trachisban laknak Keyx királynál, azután Marathonban. E fölfogás alapja ') II 8, 5. — 2) V ö. Paus. II 19, 6. 26, 2. — Xic. Damasc, Müllernél Fragm. H. Gr. II, VIII 1. — Eurip. ed. Dindorf p. 344 k. — i) Eurip. ed. Dind. p. 345. — *) Eurip. ed. Dindorf p. 317. — 5) Herod. VI 52. — c) Müller Fragm. H. Gr. I p. 82. 2*
