Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1875

hagyák és másutt kerestek menedéket; egész Hellast futották végig, mivel Eurystkeus őket üldözőbe vette, míg- végre Athénbe érkeztek, a hol az Eleos oltáránál mint segítségért könyörgők letelepedtek. Az átliéneiek pedig, daczára Eurystheus fenyegetésének, nem sértették meg a szent vendégjogot, hanem inkább készen voltak a háborút elviselni, melyet Eurystkeus ellenük indított. E háborúban az átliéneiek voltak a győztesek, Eurystkeus fiaival együtt elesett a harczban *).

Eurystkeus halála után a Herakleidák a Peloponnesosba tértek vissza és .ott valamennyi várost elfoglaltak. Egy évvel a visszatérés után azonban döghalál kezdte pusztítani a Peloponnesost, mely vész okát a jósda tudatta velők: hogy a Herakleidák időnek előtte tértek vissza a Peloponnesosba. Ez oknál fogva oda hagyták a félszigetet és Attikába, Marathon városába mentek lakni -’).

Hyllos pedig, Herakles legidősebb törvényes fia, azon törekedett, hogy a Herakleidákat újra visszavezesse a Peloponnesosba. E miatt maga ment Delphibe és megkérdő az istent, hogy miképen térhetnének vissza. Válaszul azt nyerte, hogy a harmadik gyümölcs érését várják be. Hyllos ez alatt három évi időközt értvén, ennek végét bevárta és azután az isten jóslatában bízván, úgy tért vissza a Peloponnesosba. Az Isthmuson sereggel várta őt Atreus és szövetségese Echemos, Tegea királya. Hyllos azt vélte, hogy nem kell az egész sereggel megütközni, hanem czélszerübb lesz, ha a peloponnesusiak maguk között valakit választanak, a kiben megbíznak és a ki ő vele párviadalt vívna. A peloponnesusiak jóvá hagyták ezen ajánlatot, és azon feltétel alatt kötöttek frigyet az ellenféllel, hogy ha Hyllos legyőzi az ő vezérüket, akkor a Herakleidák elfoglalhatják ősi birtokukat, ha pedig Hyllos legyőzetik, akkor a Herakleidák visszavezetik seregüket és száz évig nem kisértik meg a Peloponnesos elfoglalását. Erre Echemost választották meg és ez Hyllos ellen harczra kelvén, megölte őt3).

Hyllos halála után Kleodaios fia és későbben unokája Aristomachos foglalták el helyét. Aristomachos korában Tisamenos, Orestes fia ült Atreus trónján. Ekkor kisérlették meg a Herakleidák újból a Peloponnesost elfoglalni, de most is szerencsétlenül jártak, a peloponnesusiak győztek és Aristomachos elesett.4)

Miután ennek fiai megnőttek, azt kérdék a jósdától, hogy mitévők legyenek ? Az isten ugyan azt a választ adta most nekik is, a melyet ezelőtt Hyllosnak. Ezzel pedig nem érték be, hanem Tisamenos, Aristomachos fia, arra emlékezteti az istent, hogy épen ezen jóslat következtében csalatkoztak reményükben. Az isten azzal mentette magát, hogy nem ő a hibás, hanem maguk okai szerencsétlenségüknek, mivel a jóslatot rosszul magyarázták; mert a harmadik gyümölcs érése nem jelenti a harmadik évet, hanem a harmadik nemzedéket és a vizszoros alatt sem az Isthmust kell érteni, hanem ama tengerszorost, mely az Isthmushoz jobbra esik. Mikor Temenos ezeket hallá, sereget gyűjtött és hajókat építtetett Lokrisban, azon a helyen, melyet ezen eseményről Naupaktosnak (hajóépitőhely) neveztek. Míg a sereg ott tartózkodott, azalatt Aristodemos, Temenos testvére, villámtól sujtatván, meghalt és ikreket, Eurysthenest és Proklest, hagyott maga után. Megtörtént azonban ott, hogy a sereget nagy szerencsétlenség érte; megjelent t. i. köztük egy jós, ki nekik jövendőt mondott, az istentől lévén lelkesítve és ihletve, ők pedig azt hitték róla, hogy mágus és hogy a peloponnesusiak a sereg vesztére küldötték a táborba. Ezt az embert Hippotes, egy Herakleida, dárdával ölte meg. Ennek következtében a hajók a szélvész által szétszórattak és elvesztek, a szárazföldi sereg éhség miatt elpusztult és igy az egész hadsereg tönkre ment. Temenos e szerencsétlenség okát az istentől megkérdezvén, azt nyerte válaszul, hogy ez a jós miatt történt, és hogy a bűn csak úgy lesz kiengesztelve, ha a vétkes tízévi számkivetésbe megy, a sereg pedig három- szemű vezért válaszszon magának. Ekkép száműzték Hippotest, és midőn háromszemü vezért kerestek, Oxylos- sal, Andraimon fiával találkoztak, ki félszemü ló hátán ült. Ezen ember gyilkosságot követett el és bűne kiengesztelése végett Elisbe menekült, onnan pedig, miután ideje kitellett, visszatért Aitoliába. Ezen embert á Herakleidák a jósda utasítása szerint vezérükül választják. A tengerszoroson átkelvén, megütköztek szárazföldön és tengeren az ellenséggel és legyőzték azt. Tisamenos Orestes fia el is esett a csatában. A Herakleidák részéről pedig Aigimios fiai, Pamphylos és Dymas lelték halálukat. 5)

A Herakleidák, miután a Peloponnesost elfoglalták, a Zeus Patroosnak három oltárt állítanak fel, azokon áldoznak és az áldozat bevégeztével a városok elosztása fölött sorsot vetnek. Úgy határozták, hogy az

) Apollód, u. o. II 8, 1. — 2) Apollód. II 8, 2. — s) Herod. IX 26. — 4) Apollód. Bibi. II 8, 4.