Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1875
6 midőn az állam java attól függött, vájjon akar-e az ellenséggel szövetkezve, egész Görögország ura lenni, vagy az ellenséget visszautasítva az országot az ellenségnek martalékul oda vetni — ily válságos esetben a jón törzs, és nem csak egyes lelkesült ember, inkább a közös veszedelemben el akart veszni, mint egymaga hazaárulás utján megmenekülni. Hanem azt mondhatná az olvasó, hogy minek itt, a hol a dór vándorlásról akarunk szólni, a jón törzsről is említést tenni, minek egyáltalában a két törzs közötti különbséget feltüntetni, a midőn ez tulajdonképeni tárgyunktól egészen elüt ? Elég lesz talán annyit mondanunk mentségünkre, hogy azon a ponton, a hol mi most állunk, a görög hitelesnek vélt történet kiindulási pontján, jó eszünkben tartani azt, hogy e történet nem azon törzszsel veszi kezdetét, mely későbben a görög műveltséget megalapította és kifejlesztette, hanem azzal, mely többnyire a politika terén működött és karddal döntette el Görögország sorsát. Igen különösnek tetszik a történet kutatójának azon körülmény, hogy épen e nép ősi történetéről és vándorlásáról szól a görög hagyomány, a jónokról pedig egészen hallgat. Herodotos legalább ilyen értelemben nyilatkozik *). Elmondja, hogy a hellének közül a lakedaimoniak és áthéneiek válnak ki leginkább, az egyik dór törzs lévén, a másik jón, az egyik a pelasg nemzetséghez tartozik, a másik a hellen nemzetséghez, az első 'xokviÓMvr\Tov -/.ágra, a második ovdaufj xoj £S,f/woifit. Az első kitétel, hogy a dórok sokat költözködtek, épen az úgynevezett dór vándorlásra vonatkozik, melyről, mint majd látni fogjuk, Herodotos bővebben is tesz említést. A dór vándorlásról szóló hagyomány pedig az alapja a dór törzs történetének, ezzel kell tehát legelőször minél tüzetesebben megismerkednünk. E hagyomány azonban nem összhangzó, annak részletei, mint későbben még lesz alkalmunk kimutatni, egymással nem egyeztethetők; különféle kor és különféle czél igen nagy változást tett rajta. Mert az egyik iró e hagyományt történeti esemény elbeszélésének tartván, a történetbe szőtte bele, mint pl. Ephoros és Diodo- ros; más pedig, mivel Heraklessel és utódaival áll összeköttetésben, a mytkikus geneologiákba sorozta, és ilyen Apollodoros. E különféle egymástól eltérő elbeszélésből, Apollodorosét vesszük fel, mintegy alapnak, nem azért, mintha éjjen ő tartotta volna fenn legtisztábban az ősi alakját a mondának, hanem azért, mert ő nála aránylag legkevesebb a hézag, és a hol van benne hézag, azt más íróból könnyen ki lehet tölteni, míg megfordítva nem igen lehetne tenni. Apollodorus a »Bibliotheka« második könyvében Inachos nemzetségét származtatja le, Danauson és Perseuson keresztül, Heraklesig. Ennek hősi tetteit, különösen tizenkét híres munkáit felsorolván, ennek fiait nevezi meg. Ezek között legelső, görög fogalom szerint, törvényes fia Hyllos, ki Heraklesnek Deianeirától, Oineus Kalydon királyának leányától születik. E leányt Herakles azonban csak akkor vehette nőül, mikor egy másik kérőjét, Acheloost legyőzte 2). Későbben a kalydonnokkal együtt hadat viselt a thesprotok ellen, elfoglalta Ephyrát, melynek királya Pliylas volt 3). A háború befejezése után Oineusnál lakomázván, fellobanó haragos indulatában megölte Eunomost, Arcbithales fiát. Habár a megölt fiúnak atyja Heraklesnek ezen tettét megbocsátotta, ez mégis jobbnak látta önkényes száműzetésbe menni és Trachisba, Keyx királyhoz menekülni. E királyt támogatta nem sokára a dryopok elleni karczban4). Trachisból eltávozván, Aigimiosnak, a dórok királyának lett szövetséges társa a lápithák elleni karczban ; ezek Koronos királyuk vezetése alatt Aigixniost a székvárosba beszorították és a várost ostromolták. A szorongatott király Heraklest hívta segítségül, ki csakugyan e felszólítás után Koronos ellen indult és őt társaival együtt megölte, a dórok földjét felszabadította és Aigimiosnak vissza is adta 5). Ezek után Oichalia ellen viselt Herakles hadat és ezen város meghódítása után hazatérni akarván, ama mérges ruhát öltötte magára, melynek hatása oly iszonyú volt, hogy máglyán megégettette magát; halálában pedig kiengesztelte Hera istenasszonyt és ennek beleegyezésével az istenek közé soroztatott li). Miután Herakles e dicsőségre emelkedett, hátrahagyott fiai félvén Eurystheustől, Keyxhez, Trachis királyához menekültek. Itt nem sokáig maradhattak, mivel Eurystheus a vendégszerető királyt háborúval fenyegette, ha ki nem adja neki Herakles fiait, kiktől uralmát féltette. A Herakleidák ennélfogva Trachist ott ') I 56. — 2) Apollód. Bibi. II 7, 5. — 3) Apollód, u. o. II 7, 6. - «) Apollód, u. o. II 7, 7. — 5) Apollód, u. o. — «) Apollód. u. o.
