Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1875
5 tengeren nem juthattak későbbi hazájukba, és hogy a bellen traditio szerint az epirusi Dodona volt ősi székhelye a Zeus tiszteletének, a hol még faragott kép és templom nélkül imádták őtJ). De még más utón is kereshettek a görögök uj hazát, már azon oknál fogva is, mert az említettük utou roppant sok akadálylyal kellett volna megküzdeniök, míg czélt érhettek, különösen azzal, hogy már előttük sok nép tette meg az utat Ázsiából Európába, hogy már mások foglalták el a java vidékeket, melyek keresésére kiindultak volt; mert — közbenmondva — más oka csak nem lehetett ama vándorlásoknak, mint hogy a népek enyhébb, kedvezőbb éghajlatot és könnyebb életmódot szerezzenek maguknak. A balkáni félsziget éjszaki része már el volt akkor foglalva sokféle árja eredetű nép által; a görögöknek, kik későbben érkeztek, ezeken keresztül kellett volna törtetni, bogy oda jussanak, a merre törekednek — egy ismeretlen hazába. Másrészt pedig, igy vélekedik Curtius 2), »a görög művelődés történelme teljesen érthetetlen marad, ha a hellén törzsek terjeszkedését az európai oldalra szorítjuk, ha tagadni akarjuk, hogy a két part között fennállott kölcsönös közlekedés a régibb néptörténet leglényegesebb tartalmát képezi, és ha nem látjuk be, hogy e közlekedés nem hellének és barbárok közt történt, hanem hogy emberi emlékezetet haladó idők óta a tenger mindkét oldalán rokon néptörzsek laktak, ... és igy már itt azon következtetésre jutunk, . . . hogy Kis-Ázsia nyugati partjai az előttük fekvő szigetekkel azon törzsek eredeti lakhelye volt, — melyekhez a jóuok is tartoznak« 3). E szerint, a mint mi is valószínűbbnek tartjuk, nem éjszak felől érkeztek a hellének Hellasba, hanem Kis-Ázsiaból; annyira azonban nem hisszük, hogy meg lehetne egymástól különböztetni a dórok és jónok bevándorlását, mint Curtius, ki azt hiszi, hogy az elébbeniek a Hellespontuson keresztül vonultak éjszaki Görög, országba, a jónok pedig az aegaei tenger szigeteit szállták volna meg és innen keltek volna át Hellasba. Ha ez igy történt volna, akkor a dór és jón dialektus közötti különbség sokkal nagyobb mértékben fejlődött volna ki, mint a minőnek most ismerjük. Miután a különféle görög törzsek Hellasban berendezkedtek, és állami életet alkottak, feltűnt csakhamar, hogy mily roppant nagy különbség van köztük, mennyire üt el egyik a másiktól és mily különböző irányban fejlődik jellemük. Leginkább pedig szembetűnő a dór és jón törzsek közötti különbség, sőt mondhatni ellentét. A dórok mint a higgadtabbak és uralomra inkább vágyódok, legelőször alapították meg a politikai élet bizonyos formáját, melyhez mint conservativek, évszázadokon keresztül ragaszkodtak, a nélkül azonban, hogy czéljuklioz képest attól riadtak volna vissza, hogy zsarnokot is támogassanak, ha érdekük épen azt kivánta. Azon elzárkózottság, melyet a többi államokkal szemben gyakoroltak, lassanként a legnagyobb önzéssé fajult, midőn észrevették, hogy mellettük és felettük mások is emelkedtek, kiknek bizonyos körben hatalomra is lehetne igényük, és nem átallották, ha más mód nem volt, árulás és hitszegés utján elnyomni vetélytársukat és önvéröket, Helléneket, idegen zsarnokoknak martalékul odadobni, csakhogy az ő kezükben maradjon meg az uralom. Nem csoda, hogy úgy féltek az idegen befolyástól, mely különösen a jónok részéről fenyegette őket, hogy a művelődés terjeszkedését minden lehető utón meggátolták; a művészet csaknem minden ágával csak akkor ismerkedtek meg, mikor a szükség őket arra kényszerítette; az élet kényelméhez tartozó intézkedéseket és találmányokat valóban nevetséges szigorrral utasították vissza • - a dór törzs csak az árnyoldala a görög nemzetnek, fényoldala pedig a jónok. Ezek voltak a haladás képviselői és támogatói, náluk fejlődtek a művészetek különböző ágai, aludó, mányos kutatás náluk vette kezdetét, a kereskedelem és műipar Jóniában talált legjobb és legkitartóbb terjesztőire. Ha nem lehet is őket a könnyelműség, pazarlás és feslettség vádja alól fölmenteni, ha gondatlanul kezltek is sok fontos és életbevágó tervek kivitelébe, azért még sem mutatták ki magukat gyáváknak avagy csak félénkeknek is, sőt a veszély növekedtével növekedett bátorságuk, néha vakmerőségük is, a mint ellenfeleik, kik őket csak gyáva csacska népnek tekintették, sokszor keserű csalódással tapasztalták. De legszeld) vonás a jónok jellemében épen az, a mi a dóroknál leginkább hiányzott: értjük az önzetlenséget; nem úgy értjük pedig, hogy minden egyes jón származású ember minden alkalommal kimutatta volna, hogy ő képes és kész arra, hogy honfitársaiért a maga érdekét feláldozza, hanem azt hisszük, hogy épen a szükség és szorongattatás idejében, a >) Duncker i. h. 9. 1. — a) i. h. 38. 1. — »J V. ö. u. o. 359 k. 1. és 41. k. 11.
