Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1875
12 nem csak különböző földrajzi nézet, hanem bizonyosan a monda más, talán régibb alakja, mely Tbebae és Sparta között szorosabb és régibb barátságos viszonyt akart kimutatni. E töredék tehát nem tekinthető tisztán történeti bizonyítéknak, hanem oly előadásnak, melyben a mythikus elem a történetivel még szorosan össze van foglalva. Hasonló jellegű Hellanikos töredéke 1). Ebben is a történet egészen a geneologiai mythosban merül el és csak ennek alapján létezik. Hellanikos az idézett helyen Kodros geneologiáját adja és miután leszármaz- tatta egészen Melantkosig, igy rekeszti be a genealógiát: Ovrog, Alouz/.uSwv ímóvrwv, íz Msaoijv)]g slg ’Adi)vag fiiu-yojoijtf?. Látszik azonban e szavakból, hogy a mennyire Hell, a Kodridák Athénbe való költözködését történeti ténynek tartotta, annyira történeti igazság előtte a Herakleidák visszatérése. A monda e felfogását pártolja Herodotos is. Már a fenn (7. 1.) idézett helyből kitűnik, hogy belőle azon részét a mondának egészíthetjük ki, mely Apollodorosnál hiányzik, t. i. a Hyllos és Echemos közti párbajról szóló részt. Megjegyzendő azonban, hogy Herod, ezen előadásából nem tűnik ki, hogy mit tart ő maga az elbeszélt esemény hitelességéről; mert nem ő mondja el az olvasóknak, hanem az áthéneiekkel beszélteti el, kik ez által a plataeaei ütközetben tisztelt állást akarnak maguknak szerezni, melyet a tegeaiak tőlük elvitatnak. Világos azonban, hogy Herod, sem kételkedik e dologban, mert más helyeken 2) a spártai királyokat mind két ágon egyszerűen Hyllostól, Herakles fiától származtatja. Még inkább történeti színezete van annak, a mit Her. a dórokról beszél, csakhogy e helyeken, melyekről azonnal szólni fogunk, egyedül a dórok vannak említve, a Herakleidákról pedig egészen hallgat, mintha nem is együtt költöztek volna a Peloponnesosba. Az egyik helyen egész apodiktice azt mondja H.: /; Sí. yu>qij (Awyíg) avn/ íorl uiirooTio/.ig JioqiÉmv tíov ív Uú.oxovví\a<$ 3). Ezen nevekből ugyanazt érthetjük, a mit Tyrtaios fennidézett soraiból, hogy a dórok Dorisból költöztek a Peloponnesosba. Az egész dór vándorlás történetét azonban más helyen mondja el Herodotos, ott t. i., a hol a dórok és jónok közti különbséget említi4). Ez a hely locus class'icus, a későbbi történetírókra nézve irányadó. 'Em, uív ycco AtvzaXíiovog ßaöikiog oízes yíjv n)v (fiOiíjrív, ím Sí Awqov rov rE)J.t]Vog rí\v vjio rijv "Oögciv te z.uí tuv OvXvftítov yÚQi}v xcelsvftÉvtjv Sí 'láncúi} nv. Ez Sí T/jg lomcutjTiSog ojg íJgavtGvt; i író KuSiih'ojv, oYzee ív JJLvSm MazfSvov zaXevfievov. Ev&evrsv Sí rivng íg ríjv Jqvo:tíSa uerißt], zul íz ríjg /JouorríSog ov'toj íg ThXo;xóvv)}(Sov í'Lítov Jwqizov ízÁi'iOi], Herodotos e szavaiból világosan kitűnik, hogy a dór vándorlást történeti eseménynek tartja, mely a görög történetnek kezdetét képezi. Oly határozott szavakkal adja elő e dolgot, hogy szavaihoz még a legkisebb kétség sem férhetne, ha ő azon időben élt volna, ha szemtanúja lett volna a vándorlásnak; de bár mennyire legyünk is hajlandók e szavaknak hitelt adni, és bár mennyire érdemelje is meg a hitelt Herodotos, soha sem szabad a kritikának arról elfelejtkezni, hogy évszázadok választják el Herodotost az általa elbeszélt költözéstől, és ha maga megérdemli is, hogy benne bizzunk, mégis nagyon lehetséges, hogy a források, melyekből merített, épen nem hitelre méltók, és végtére hogy a hellen nemzet ősi hagyományát kritikai szemmel nézni, nem tartozott Herodotos korának sajátságához; e kor emberei még igen jól emlékezhettek vissza a perzsák ellen vívott dicső harczokra és e dicsőségből juthatott, ha más színezetben is, az őskornak. Hanem ezzel nem azt akarjuk állítani, hogy még Herodotos elbeszélését sem tartjuk hitelesnek, arról majd későbben fogunk szólni, midőn majd az egész traditiót a kritika szemüvegén keresztül nézzük. Egyelőre csak nehány reflexiót akarunk Herod, ezen előadásához hozzá fűzni. A fennidézett szavak, ha röviden mondják is el a dórok vándorlásának történetét, mégis többet foglalnak magukban, mint azon hosszadalmas fejtegetések, melyeket Apollodorosnál és a többi fentemlitett Írónál olvastunk, azonkívül, és épen ezt szükséges kiemelnünk, bizonyos tekintetben eltérő alakban. Már előbb említettük, hogy Herod, e szavaiban a Herakleidákról nincsen szó, ennélfogva a velők összeforrt mythosi traditió is mellőztetik. Ezt talán nem tarthatjuk esetleges dolognak; Herodotos bizonyosan csak azt akarta e helyen beszélni, a mit igazán kétségtelen ténynek tart. Azt láttuk ugyan elébb, hogy ő a Herakleidákra nézve egészen azon állásponton van, a melyen kortársai és hogy azoknak genealógiáját egészen Hyllos, illetőleg Heraklesig, ') Müller Fr. H. Gr. I. 46. 1. Hellanikus Herodotus kortársa. — 2) VII, 204. VIII, 131. — 3) VIII. 31. — 4) I. 56.
