Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1874
8 szerint a gymnásium mai szervezete mellett is több jeles műegyetemi hallgatót szolgáltat mint a reáliskolák. Ezen tapasztalati tény minden esetre teljes mértékben megérdemli a figyelmet, mert nagyon különös az, bogy a kiválóan természettudományokkal foglalkozó és minden szakmájában a rajzolást mint főtantárgyat megkövetelő műegyetem jobban elő tudja késziteni a természettudományokban kevésbbé, a rajzolásban pedig semmi jártasággal nem biró gymnasiumi növendékeket céljainak, mint a reáliskola növendékeit, kik középiskolai tanulmányainkban a természettudományokat nagyobb mértékben tanulták mint a gymnasiumon, s kik a rajzolás mindkét nemében is nyertek már kellő előkészültséget. Ha valaki a műegyetemi tanárok tapasztalatából azt akarná következtetni, hogy nem kell a gymnasiumon ■— legalább a műegyetemi pálya szempontjából — behozni a rajztanitást, mert hiszen a gymnasium már mai szervezetében is jobb technikusokat szolgáltat mint a reáliskola, az végeredményében olyan absurdumra vezető ideákat táplálna, melyek minden józan észszel ellenkeznek. Ugyanis, ha áll az, hogy azok, kik semmi előismeretekkel a rajzolásban nem bírnak, a műegyetemen jobb rajzolók lesznek, mint azok, kik előismeretekkel (mikor oda kerülnek) már bírnak: akkor talán célszerű lenne — ezen logikát tovább folytatva — kimondani azt, hogy ne tanítsunk a középiskolában semmi olyan tantárgyat ami a műegyetemen folytatandó, mertigy a műegyetemnek alkalmasabb tanulókat szolgáltatunk, mint különben, s e szerint talán legjobb lenne a középiskolákat azon ókori állapotára vissza vinni amidőn abban a gymnastika volt a főtantárgy. A műegyetemi tanárok által constatált tapasztalati ténynek okozója tehát vagy a reáliskola régi szervezetében rejlő hiba, vagy a műegyetem szervezetében rejlő hiba kell hogy legyen. S biztosíthatjuk mindazokat, kik a tapasztalat által igazolt tényből azt a consequentiát akarják levonni, miszerint a gymnasium mai szervezete rajztanítás nélkül is olyan, hogy a reáliskola reformja, s talán a nem sokára bekövetkezendő műegyetem reformja után is elvárják a műegyetemen eddig tapasztalt s fennebb jelzett tényt: azok nagy tévedésben ringatják magukat. Ha majd meg fognak szűnni az okok, meg fog szűnni az okozat is. Hátra lenne még arról is szótanunk, hogy mi és mennyi órában taníttassék a gymnasiumban a rajzolásból, hogy annak kellő sikere is legyen. Mint minden tantárgy előadásának, úgy a rajztanításnak sikere is a következő tényezőktől függ: 1. A tanítás módszere. 2. A tárgy ellátása. 3. A tanítási idő mennyisége. 4. A tárgynak az osztályokba való beosztása és végre 5. A tanár ügybuzgalma és készültségétől. Ami épen legfőbb és legelső kelléke a rajztanítás sikeres voltának: a módszer az, mely még legke- vésbbé lett hazai tanférfiaink által kellőleg megvitatva, s e tekintetben a kormány által külföldre kiküldött s tapasztalatait az »országos középtanodai tanáregylet közlönyében« közzé tett Landau Alajos tanár úr működése volt az első e nembeli fellépés. De azon értekezések sem terjeszkednek ki oda, hogy a gymnasiumi rajztanítás eszméjével mint speciális tárgygyal foglalkoznának, s így azt mondhatjuk, hogy e tekintetben meglehetősen sötét tárgygyal nézünk szembe, amidőn a gymnasiumi rajztanítás módszeréről — hazai viszonyainkat tekintve, akarunk szólani. Szolgáljon ez mentségünkre a tekintetben, hogy itt most csakis azon irányeszméket adjuk, melyek minket vezetnek akkor, midőn a tárgyról beszélünk. A részletes tanterv kidolgozására úgyis a f. é. augusztus hóban rendezendő országos rajzkiállitás alkalmából egy szakférfiakból álló bizottmány fog kiküldetni, mely hivatva lesz a kérdés megoldására; s azért is nem csak elhamarkodott dolognak tartanók itt a részletekről szóllani, de részünkről önhittségnek is. Ami azon irányelveket illeti, melyeket véleményünk szerint a gymnasiumi rajztanítás részletes tervezete által is érvényre juttatni szükségesnek látunk, erre nézve az eszme főbbvonásait már értekezésünk eddig elmondott részeiben is adtuk. A főelv mindenesetre az lenne, hogy a tanulók ne másolni tanuljanak, hanem eredeti képeket kószí- téni, ne dolgozzanak olyasmit, ami értelmi tehetségüket megelőzi, s mi által puszta másolókká lennének. Tehát
