Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1874
9 oly fokozatosan haladó rendszerre volna szükségünk, melyből a tanuló értelemmel tanulhat s nem csak azt tudja meg, hogy »hogyan«, hanem azt is, hogy »miért«. Hogy a rajztanítás — ép ezen szempontból nem maradhat többé olyan, hogy a tanár néma előadásokat tartson, az igen természetes. Kell hogy a rajztanítást fokozatosan haladó s a rajzolásnál érvényre jutó elveket ismertető előadás kisérje. S emelett a kivitelben a fősúly az aesthetikai érz ék fejlesztésére fektetendő. A rajzolásnak két fő ága létezik. Az egyik a kiválóan művészi irányú és szorosabb értelemben vett szabadkézi rajzolás; a másik az inkább technikai célt követő mértanirajzolás, bele értve ebbe az ábrázoló- mértant is egész terjedelmében. A szabadkézi rajz mint ilyen inkább igénybe veszi a tanuló kézi ügyességét, de maga a kézi ügyesség itt sem elégséges soha, hanem itt is mindig a felfogás bizonyos mértéke szükséges, hogy valaki haladhasson. A felfogás első kelléke a szabadkézi rajzolásnál a megfigyelő tehetség, azután pedig a fantásia. Ezen két szellemi tulajdonság alapfeltétele annak, hogy a tanuló mily mértékben lesz képes a rajzolásban haladni; s viszont ezen két szellemi tulajdonság az, mi a tanulóban a rajzolás által megérleltetik, s fejlesztetik. Emellett a szabadkézi rajzolás tág terénél fogva is igen alkalmas arra, hogy a tanulóban szunnyadó tehetséget azon irányban fejlessze, melyben haladnia legkönnyebb. Továbbá a szépérzés fejlesztésére is kiválóan alkalmatos tantárgy annyira, hogy ezen szempontból a mértani rajzolás fölött határozott előnynyel bír. Azért is minden esetre áll az, hogy gymnasiumi rajztanításunk czéljának szempontjából a fősúly nem a mértani, hanem a szabadkézi rajzolásra fektetendő. A mértani rajzolás egészen tudományos alapon halad, csak midőn az ábrázoló méi’tan a szabad távlattal s az ez úton előállított kontúrok árnyékolásával foglalkozik, akkor szintén művészi téren mozog. S itt van azon összekötő kapocs, hol a rajzolás ezen két neme találkozik. Miután pedig a két előállítási mód egymással találkozik és közös cél felé irányul: lehetetlen lesz az, hogy azok egymástól egészen elszigeteltessenek ; még pedig annál kevésbbé, mert a távolattan oly része a mértani rajznak, melyre a tisztán művészi célt követő gymnasiumi rajztanításnak is szüksége van. Még inkább szükségesnek látszik a mértani rajzolás gyakorlása kezdetben azért, mert a gymnasiumi tanuló már mindjárt az első osztályban foglalkozik a mértannal, és aligha lenne módunkban a rajztanítás kezdeténél világosabban tüntetni a tanuló elé a rajzolás »hogyan«-ját és »miért«-jét, mint épen a mértanban elsajátított igazságok által. Azért is igen helyes és mind a külföldi, mind pedig hazai tanintézeteinkben eddig folytatott rajztanításnál gyakorlatilag is beigazolt tény, miszerint a rajztanításnak kezdetben a mértan tanításával paralell kell haladnia. Hogy pedig meddig kell ezt (a mértant és a rajzolást) együttesen előadni, azt eléggé kiszabja az ok közelebbi vizsgálása, mely miatt a két tárgy együvé tartozónak látszik. A mértan azért csatlakozik.a rajztanításhoz, mert elemei (a mérves mennyiségek) ugyanazok mint a rajzolás elemei. Ha tehát a gymnasium két első osztályára osztjuk be a mértan elemeit, még pedig úgy, hogy az első osztályban az egyenes vonalú síkidomokkal fejezzük be a tantárgyat (amint azt ma is tesz- szük), akkor a rajztanitás abban mindenesetre a célnak teljesen megfelelő és bőséges — a jelesebb tanulókat is kielégítő — tananyagot nyerünk, még pedig oly tananyagot, mely a Roló-féle csoport rajztanitási rendszerre is kiválóan alkalmas. Eléggé tág tér nyílik a tanárnak arra is, hogy az egyenes vonalú görög és mauri ékítmények szerkesztésénél tanítványainak az önnálló combinatiókra, azok vonalos színezésénél és árnyékvonalok húzásával pedig a szépérzék fejlesztésére hasson. A második osztályban a mértan propadentikáját ki kell terjesztenünk a körre is, mint sikgörbe vonalra, úgy az abban szerkeszthető szabályos sokszögökre is, mert ezáltal a tanulók a rajztanitásnak ismét kitűnő anyagot nyernek ép oly mértékben, mint az első osztályban. Az itt vázolt módon tehát elértük volna a két első osztályra nézve azt, hogy a tanulók értelemmel vezettettek be a rajztanulás elemeibe még pedig a mértan segítségével. Tekintve azt, hogy a tanulók immár két éven át szabadkézzel rajzoltak : elvárható tehát az, miszerint a szabadkézi rajzolás elemeivel annyira megismerkedtek, miszerint egyszerűbb síkidomok (akár görbe, akár egyenes vonalúak) szerkesztését és vonalos színezését kellő ügyességgel kitudják vinni, elvárható minden esetre annyi, hogy biztosabb kézvonást nyertek, bírnak némi combináló képességgel és nem csak a száraz rajzolás, hanem a szépnek alapfogalmával is bírnak. Amidőn pedig már a tanuló a síkidomok rajzolási módjával kellőleg megismerkedett: a logikus rendet követve azon kell lennünk, hogy a tér és térbeli idomok előállításának módjával ép oly alaposan ismerkedjék meg, mint az eddigiekkel. S erre nézve a mértan már nem nyújt 9
