Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1874
7 hogy az első osztályba jelentkezők 8 éves tanfolyamra vannak kötelezve — a reáliskola növendékeinek száma folytonosan emelkedőben van. S váljon miben különbözik lényegesen a reáliskola szervezete a gymnasiumétól ? abban, hogy míg a gymnasiumokhan fősúly a classikus nyelvek tanítására van fektetve, addig a reáliskolák a természettudományok és a rajztanításra fektetik a fősúlyt. Nem akarjuk a közönség felfogását arra felhasználni, hogy ezzel azt inauguráljuk, miszerint helyesebb volna gymnásiumainkban is a classikusok helyett a természettudományok és a rajz tanítását előtérbe nyomni, de mindenesetre áll az, hogy vagy jobb a reáliskola szervezete, mint a gymnásiumé, s azért pártolja a közönség nagyobb mértékben a reáliskolákat, mint a gymnasiumot; vagy pedig roszabb a reáliskola szervezete mint a gymnásiumé, s ennek dacára pártolja a közönség a reáliskolákat. S igy akármelyik eset áll a kettő közül, annyi bizonyos, hogy ha roszabb a gymnasium szervezete mint a reáliskoláé, akkor javítani kell azon — annyit amennyit lehet, vagy, ha jobb a gymnasium szervezete mint a reáliskoláé s mégis ez utóbbit jobban felkarolja a közönség: akkor meg igyekeznünk kell — közművelődésünk érdekében azon, hogy a reáliskolánál különben magasabb képző erővel bíró gymnásium a lehetőségig rendelkezzék azon tárgy any aggal, mely eddig tőle el-, s a reáliskolába bevonta a tanulókat. Már pedig a gymnasium mai szervezetében is méltatva vannak a természettudományok, mert hiszen a természettudományok kötelezett tantárgyai a gymnasiumoknak s azok ellátásáról van is gondoskodva, s igy alig van egyéb hátra annál, hogy a rajztanítás is behozassék gymna- siumainkba, hogy versenyképes legyen minden tekintetben — a közönség felfogása szerint is — a reáliskolákkal. Azon előnye a reáliskoláknak gymnasiumaink fölött immár úgyis megszűnt, hogy ott két évvel rövidebb volt a tanfolyam. Gymnasiumaink mai szervezetében hiányzik azon kellék, mely szerint az iskola egyszersmind biztos próbája lenne annak, hogy a tanítványok közül melyiknek minő pályára van legtöbb hivatása, mert nem szolgáltatja a gymnasium mai szervezete criteriumát annak, hogy tanítványaink közül kiknek van kellő hajlama és tehetsége a műegyetemi vagy képzőművészeti tanulmányok folytatása által tölteni be hazafiúi hivatását. — S ezen kelléke az iskolának hazai viszonyaink között annyira fontos, hogy annak minden további tárgyalását fölöslegesnek tartjuk. Nem akarjuk azonban azt állítani, hogy a rajztanítás behozatalával gymnasiumaink e tekintetben annyira correkt s a netovábbot elért tanintézetté lesznek, hogy azokon a kor szellemének haladásával már javítani nem lehetne; de kétségbe nem vonható, hogy a rajztanítás behozatala által ez irányban is lesz egy lépéssel több téve előre. Azon körülmény, hogy a gymnasium majd a technikai pályára készülők számára is versenytársává növi ki magát a reáliskoláknak, majd csak azon mindenesetre üdvös hatást fogja gyakorolni, miszerint a reáliskolák minden erejüket megfeszítendik, hogy a műegyetemnek s tudományi egyetemnek egyaránt a természettudományi készültségben jóval előhaladottabb hallgatókat, a rajzolás mindkét nemében pedig több műérzéssel és értelemmel felruházott ifjakat bocsássanak ki. S ez azon két nem csekély súlyú iránya a képzésnek, mely a reáliskolák jövőjét kell hogy biztosítsa, noha — mellesleg legyen megemlítve — az újabb reáliskolai tanterv nem látszik ezen szempontot kellőleg méltányolni, mert ezen szempontból fogva fel a reáliskolák hivatását a gymnasiumok mellett: a kormányi tantervjavaslat — mit a reáliskola számára készített, inkább a reáliskolák elleni irtóháború eszméjétől látszott elkapatva, pedig nagyon nehéz lenne azt az álláspontot csak egyetlen alapos érvvel is védelmezni, de még ha tudnák is védelmezni, aligha jobb nem lett volna azon Porosz- országból hozzánk beszüremlett — de hazai viszonyaink szempontjából semmit nem tisztázott — eszmét keresztül is vinni, és a reáliskolákból gymnásiumokat alakítani, mert mindig jobb az egy irányban tökéletesen célt érő akármi nevet viselő iskola, mint a minden irányban megnyomorított reáliskola. Hogyha tehát gymnasíumainkba a rajztanítás mint kötelezett tantárgy hehozatik, mint ilyen kellőleg elláttatik és célirányosan lesz kezelve, akkor a gymnasium nem csekély előnyt nyer azon szervezetében rejlő erejénél fogva, miszerint a szülő nyugodt lélekkel adhatja át gyermekét a gymnasiumnak, mert ott nem csak általános műveltséget nyerend a növendék, hanem egyszersmind biztos öntudattal hagyja el a növendék a gymnasiumot a tekintetben is, hogy tanulmányait a tudományi vagy műegyetemi tanfolyammal egészítse-e ki, hogy tehetségének és hajlamának leginkább megfelelő pályát válaszszon. El nem mulaszthatjuk még e helyen a műegyetemi tanárok által észlelt és kinyilvánított azon tapasztalatra — vagy inkább az abból levont helytelen következtetésekre — megtenni észrevételeinket, mely-
