Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1874
13 mindenkor oly előadásoknak kell megelőzni, mely az elveket teljes mértékben nyújtja, mik a gyakorlati kivitelnél figyelmen kívül nem hagyhatók. Nem szabad itt ugyanis megfeledkeznünk arról, hogy az előadásban hallott elvek alapján nagyon különböző képek készíthetők, és igy nem csupán a kivitel korrektebb voltában, hanem az általános érvényű elvek alapján megoldható feladatok választásában is bőséges alkalma van a jobb tehetségű tanulóknak arra, hogy erejüket felhasználják, és szorgalmuk és képességüknek megfelelő eredm ényt érjenek el. Nem csekély előnye lesz a rajztanitás általunk javasolt módszerének még abban sem, hogy lesz az előadások által elsajátított elvekben egy kapocs, mely az egész tantárgy menetének oly összekötő tárgyat szolgáltat, mely a paedagógiai szempontból nagy fontossággal biró egyöntetű haladást fogja elősegíteni, ami más úton el nem érhető. Míg ellenben a rendszeres előadások nélküli rajztanítás igen sok veszélyt hord méhében, melyek közül csak azt említjük fel, hogy a gymnasiumi tanuló már egyáltalában hozzá van szoktatva — minden más tantárgy által — ahhoz, hogy amit tanul, abba rendszeres előadást is halljon; ami igen helyes is, mert csak így tanulhat meg rendszeresen gondolkodni, és nagyon kétes az, hogy majd az eltérés neme a tárgy tekintélyének lerontására fog csak szolgálni, hogy majd nem e a tanuló maga lesz az első bíró ahhoz, hogy a rajztanulását a puszta ügyesség sorába sorozza? S ez oly veszélyes lenne, amit elhárítani szoros kötelessége mindenkinek, ki a tárgy jövőjét komolyan biztosítani akarja. A második veszély onnan fenyeget, hogy rendszeres előadás nélkül ismét tág tér nyittatnék arra, hogy a régi slendrián megint belopódzhasson; már pedig eleget ártott az ezen ügynek eddig. Igaz, hogy a rendszeres előadások behozatala által oly terhet rovunk rajztanáraink vállára, melyhez szokva eddig vajmi kevéssé voltak, de az ügybuzgalom mindenesetre győzni fog a kezdet nehézségein. Azért is nem szabad visszarettennünk semmi akadálytól, hanem meg kell tenni azt, hogy a rajzolás elméi étéből a tanév végén szóbeli vizsgálatokat is kell tartani minden osztályban, hol ez előadatott, hadd lássa minden barátja a tanügynek, hogy nem a puszta kézi ügyesség, hanem a gondolkodó ész világa vezérelt bennünket és tanítványainkat akkor, midőn a tárgy rendszeres kezelésének járatlan ösvényére léptünk. Ami a rajztanításra szánandó hetenkiuti óraszámot és az osztályokat illeti, melyekbe az behozandó: miként látjuk, mi azt minden osztályba behozaudónak javasoljuk, még pedig oly formán, hogy az elmélet, ahol annak külön előadása kivánatos, heti egy órát, a gyakorlás pedig hetenkinti két órát; az V. VI. és VII. osztályokban pedig a puszta gyakorlás hetenkinti három órát venne igénybe. Az órabeosztás ajánlott mennyiségéhez még csak azt akarjuk megjegyezni, hogy a midőn az V., VI. és VII. osztályokban hetenkinti három órát osztottunk be, azt a hét két különböző napján — tehát hetenkint való kétszeri rajzgyakorlatok tartásával akarjuk kitölteni — mindenkor egy és félórát rajzoltatandók. Ahol pedig I—IV-ig és a VIII. osztályban külön óra van az elméletre, ott két egymásutáni órán át akarunk rajzoltatni és külön egy hétben egy nap egy órát az elméletre fordítani. Tervezetünk indokolására azon minden paedagóg előtt ismeretes tapasztalati igazságot akarjuk felemlíteni, miszerint az olyan tantárgyakban, melyek csak hetenkint egyszer vétetnek elő, a tanulók kielégítő eredményt legtöbb esetben nem képesek felmutatni, a tanár minden igyekvése dacára sem. És ez azon tapasztalati igazság, melyet főképen szemügyre kellett vennünk akkor, amidőn a tanítás sikerének megfelelő órabeosztást volt szándékunkban javáslatba hozni. E mellett nem feledkezhettünk meg arról sem, miszerint gymnasiu- maink osztályaiban a heti órák száma immár majdnem elérte anélkül is azon maximumot, melyet a józan pae- dagógia e tekintetben mint át nem léplietőt kiszabott. Mindkét körülményt lehetőleg beszámitottnak liiszszük, midőn egyrészt javasoltuk, hogy a rajztanitás minden oszlályba úgy liozassék be, hogy az hetenkint kétszer, két különböző napon foglalja el a tanulókat; másrészt azonban az óraszám, mely a rajztanitás bevitele által eléretik, az említett maximumot csakis a VIII. osztályban lépi túl, a VII. osztályban épen eléri, a többiben pedig egy vagy két órával alatta marad. Hogyha talán az óraemelkedés még ezen fokának is ellensége lenne valaki, annak szabadjon azon körülményt is figyelmébe ajánlani, miszerint hetenkinti két óra mindenütt, az V., VI. és VII. osztályokban pedig teljes 3 óra egészen a rajzgyakorlatokra fordíttatik; már pedig köztudomású tény az, hogy a rajz gyakorlása korántsem veszi annyira igénybe a tanulót, mint valamely egészen exact téren mozgó tudomány, s igy ha a rajzgyakorlatok kivitelére az utolsó tanórák hagyatnak, akkor sem kell attól tartani, hogy a tanulónak akár türelme, akár gondolkodási ereje tülfeszíttetik; már pedig az óraszám maximumának meghatározásánál bizonyára az említett okok voltak a legelső sorban irányadók. Nem mulaszthatjuk még el megjegyzésünket megtenni azon tantervi javaslatokra, melyek a rajzó-
