Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1874
14 lásnak hetenkinti két órával a négy alsóbb osztályba való bevitelét javasolták. Ezen javaslatra igen röviden lehet azon tény nyilvánításával felelni, hogy azok, kik azt ily alakban javasolták, sem a céllal nem lehettek tisztába, mit a rajztanítása által el akartak érni, sem pedig a rajztanítás semmiféle módszeréről fogalmuk nem lehetett; mert ha ismerték a célt és az eszközöket, melyekkel azt elérni lehet, akkor határozott roszakarattal kell őket vádolnunk, melylyel a tárgyat akarták megnyomorítani. De nem érdemes azzal komolyan foglalkozni sem, hanem legjobb az ilyen tervbe csúszott dolgot oda dobott sallangnak tekinteni s akkor legigazibb színben látjuk azt. Szoros összefüggésben van még a középtanodai rajztanítással átalában az is, hogy az elemi iskola erre a tanulókat kellőleg előkészítse, mint ahogy azt más tantárgyakkal meg is teszi. De nem csupán azért kellene az elemi iskola két felsőbb vagy legalább is a 4-ik osztályába bevinni a rajztanitást,hogy a középiskoláé tantárgyból is találjon némi alapot tanítványainál; ez olyan másodrendű szempont, mely az ennél fontosabb fő cél mellett alig jöhet figyelembe. — Ennek kimutatására idézzük itt Diefenbach Lénárt, a hodomári gymnasium rajztanárának Mainzban kiadott művéből a következőket: »Az elemi és népiskolák legelső és legtöbb feladata, hogy a reá bízott tanulókat derék polgári állású emberekké képezze ki; és amennyiben az elemi rajzolás a mely minden üzletben szükséges és a legtöbb iparágnál nélkülözhetlen kétségbevonbatlanul egyike a legfontosabb tantárgyaknak. Fájdalom, eddig ez nagyon kevéssé lön mélt atva, *) noha a tanítók a képezdékben ezen tárgy előadására előkészíttettek (vagy előkészittet- niök kellett volna) és azáltal a magasabb iskolai hatóságok részéről az oktatás ezen ága a népiskolák számára eléggé kimondatott«. »Annak oka, hogy ily általános fontosságú tantárgy elhanyagoltatott, talán abban rejlik: 1. hogy annak általános haszna nem eléggé méltányoltatott; 2. az állítólagos időhiány miatt, és 3. azon körülményben, hogy a tanítók nem bírnak kellő előkészültséggel ezen tantárgy előadására.« »A rajzolás általános szükségének szemügyre vétele főképen a legújabb korban nyer fontosságot, amidőn az iparosok irányában mindinkább nagyobb és nagyobb követelésekkel lépünk fel.« »Ami az állítólagos időhiányt illeti, az csak látszólagos és könnyen mellőzhető, mert a tantárgyak más beosztásával a rajzolásra hetenkint 2 óra minden esetre marad és mégis a többi tantárgyakban is elérhető az eddigi cél.« »A harmadik pont, a tanítók előkészületlensége arra, hogy az elemi rajztanitást gyakorolják, tagadhatatlan tény, de megérdemli a figyelmet a legnagyobb mértékben.« Ezután előadja Diefenbach nézetét a tanitóképezdékbeni rajztanitásról, és az elemi rajztanitásra egy teljesen kidolgozott tervet — rajzlapokkal — ad, mely terv célszerűségét bizonyító okmányokat is közöl a többi között a londoni »Society of Arts« bizottmányától s a nassaui iparegyesület központi igazgatóságától is. Diefenbach szavait 1854-ből csak azért közöltük itt, hogy kiki lássa, miszerint Németországban az elemi oktatás e tekintetben is mennyivel hamarabb vonta magára a figyelmet mint nálunk, noha mai napság nem kell már oly messze mennünk, hogy e tekintetben is haladást tüntessünk fel azon elemi iskolák elmaradottságával szemben, melyekben a rajztanitás még mindig a jövőnek van fentartva. Itt van a fővárosnak számos elemi iskolája, melyekben az elemi rajztanitás már évek óta gyakoroltatik, s ideje lenne, hogy ezen az elemi iskolának is egyik legfontosabb, az elemi iskolai tanulók jövő hivatásának legmegfelelőbb tárgya végre vala- liára minden elemi iskolában gyökeret verhetne. Tudjuk mi, hogy sokhelyütt vannak akadályok, de vájjon léte- zik-e oly reform, melynek kezdetben egy vagy más akadálylyal ne kellene megküzdenie; épen ezen akadályoknak leküzdése az, mi az intézkedő közegnek érdemül róható fel, mert a tanítás érdeme már majd úgyis a tanítóé lesz. 1) 1854-ben irta ezt Diefenbach, azóta a németek kívánalmainak eleget tettek.
