Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1870
6 P li a e <1 o n. 1.) A párbeszéd rövid tartalma. Ezen párbeszéd Plató minden müvei között legtöbb érdeket költött az ó- és nj-korban egyaránt. S ©zen érdekeltséget nem csak a párbeszéd tartalmának absolut becse és művészeti alakja és kivitelének tökélye idézte elő, hanem azon körülmény is elősegítő, hogy ezen párbeszéd tárgya közel áll az olvasó személyes óhajaihoz s oly tárgygyal foglalkozik, mely mindenkire nézve általános érdekkel bir. Sokan főkép azért olvassák e müvet, hogy a görög bölcs gondolatait összehasonlitsák azon elvekkel, melyeket a különböző vallások nyújtanak ugyanazon tárgy felett, melylyel e mü foglalkozik. E párhuzamos összehasonlítás azonban a mü megértését épen nem mozdítja elő, sőt arra adott okot, hogy ezen mellékes viszonyok figyelembe vételével többen sok idegenszerüt magyaráztak ki Plato gondolataiból. Főkép e műnél tehát különösen kívánatos, hogy az olvasó szigorúan csak azon gondolatok lánczolatát kövesse, melyeket Plato szavai félreismerhetlenül tartalmaznak. E mü fejtegetésénél tehát mindenek előtt szükségesnek látom ezen beszédnek röviden összefoglalt tartalmát adni : Ebben ugyanis Pliaedon előadja azon párbeszédeket, melyeket Socrates utolsó perceiben barátjai- val folytatott. A párbeszédek tehát az elbeszélés keretébe vannak foglalva, mely keret bevezetéskép az első három (Cap. 1—o.) s befejezés gyanánt az utolsó három fejezetet (Cap. 64—66.) foglalja magában. E szerint Pliaedon, ki Socratesnél annak utolsó napján, sőt halála percében is jelen vala, Echekrates barátja kérésére elmondja az ez alkalommal Socrates és barátjai közt lefolyt párbeszédeket, felemlítvén azt is, hogy mi volt oka annak, miszerint Sokrates eütéltetése és halála között hosszabb idő telt el, mintsem az rendesen történni szokott. A mü 3-ik fejezetével aztán Pliaedon elkezdi összefüggő elbeszélését : e szerint Sokrates éltének utolsó napján barátjai korábban megjelentek börtöne előtt, mint rendesen. Miután a hatóság Sokratesnek a rá nézve csakhamar bekövetkező halált tudtára adta : barátjai beeresztetnek hozzá a börtönbe. Belépve ide, Sokratest neje és gyermekeivel együtt találták, kiket azonban Sokrates, hogy jajveszékelésüket ne hallja, távozásra kér fel. Azután midőn felszabadított lábát felemeli, mely eddig bebilincselve volt, azon ötletre jő, hogy a fájdalom és öröm elválaszthatlanul össze vannak kapcsolva s egyik a másikban leli kezdetét; mert, úgymond, lábainak szabadsága felett támadott öröme ép azon előbbi fájdalom következtében ébredett fel benne, melyet lábainak bebilincselése következtében érezett. Sokrates ezen feltűnő megjegyzése felébreszté a jelenlévő Kebes-ben a kíváncsiságot, melynek folytán megkérdező, váljon való-é azon hir, mely szerint Sokrates válságos perceiben börtönében költeményeket irt volna. Kebes ezen kérdésére Sokrates kijelenti, hogy ő csakugyan költővé lett és pedig egy álomlátvány intelme következtében, melyben Apollo felszólitá, hogy a múzsák szolgálatába lépjen. Sokrates tovább folytatva beszédé* kinyilvánítja, hogy ö azt kivé, miszerint az isten ezen felszólítása által nem tett egyebet, mint hogy felruházta azon tiszttel, melyet ő már úgy is egész életén át viselt; azonban, miután ő álmában többször felszólitatott, az istennek parancsát legszigorúbban ohajtá teljesíteni s azért jelenleg nem csak Aesop némely meséit, de egy elbeszélőkölteményét is versbe foglalá. Biztatja különben Euenost,*) hogy ne aggódjék azon, mintha vele versenyre kelni akarna, hanem inkább arra szólítja fel őt, mint ki szintén bölcsész, hogy kövesse őt nemsokára a halálba ; mert hisz a bölcs úgy is arra törekszik, hogy mielőbb megváljék e földi élettől, csak attól őrizvén meg magát, hogy saját maga erőszakos módon halálát elő ne idézze. Ezen utóbbi nézetet, mely szerint a bölcsnek a halál után kell törekednie, barátjai felfogni képesek nem lévén, Sokratest ezen szavainak bővebb értelmezésére kérik fel. Állításának azon utóbbi részét, hogy a bölcsnek nem szabad saját halálát erőszakos módon előidézni, Sokrates annak kijelentése által indokolja, hogy az ember az istenek gondviselése és vezetése alatt áll- ván oly kevéssé van feljogosítva maga felett rendelkeznie, mint nem lehet az őrzött nyájnak a pásztor akarata nélkül ide oda tévelyegni. *) Parosi íérfij'több elegiacus alakú költeménye által ismeretes.
