Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1869
9 magyarázhatók, ha e két nyelvet egy harmadikra, mint közös forrásra, visszavezetjük. így pl. a hangtanban a nyugatskandináviai, a hajlitásban pedig a keletskandináviai régibb. A kelsk. I, n, r ellenében még birja a nyugsk. a régibb hl, hn, hr hangokat, pl. kelsk. nyugsk. hl if (= clipens, a h megfelel a c-nek) vagy klsk. rafn — nyugsk. hrafn (corpus) vagy kelsk. roeti = nyugsk. hroen (hab, undo). Másrészt a keletskandi- naviai nyelv egyes esetekben még a hangtan terén is ódonabb, mint a nyugatskandinaviai; igy pl. birja amaz még az u és i eredeti hangokat, mig azok itt már o- és e-be mentek át. A hajlitásban a keletskandináviai nyelv ódonabb, mire legjobban utalnak ilyféle jelenségek, mint pl. kelsk. hnfin {— haheant, got. habaina), nyugsk. csak hafi; vagy kelsk. tungus (got. tungőns), nyugsk. csak tungur stb. A mi az izlandi és éjszaki nyelv azonosságát illeti, nem valószínű, hogy a norvég nyelv Izlandon, — az ország sziget-jelleménél és roppant távolságánál fogva — ugyanazon nyelv maradt volna, mint a norvég hazában; ellenkezőleg már előre is azt sejthetjük, hogy a nyelvnek ilyen körülmények közt változnia kellett. Az izlandi nyelv tehát nem tekinthető az ó-éjszaki nyelv képviselőjének, mivel a sziget csak a IX-dik században nyerte lakosságát, midőn az említett nyelvszakadás már régen megtörtént volt. Az ó-éjszaki nyelvet, a mint az a kelet-és nyugatskandinaviai nyelvek keletkezése előtt, csak mint a germán nyelv egyik dialectusa létezett, nem ismerjük tehát irodalmi emlékekből, hanem kénytelenek vagyunk arra theoreticai utón következtetni, és azt ily módon reconstruálni, mit Munch András Péter az „Annalen für nordische Alterthumskunde“ 1846-iki folyamában megkísértett is. 3. A keletskandináviai nyelv és irodalom. A keletskandináviai nyelvet épen oly kevéssé ismerjük, mint az ó-éjszaki törzsnyelvet, hanem a dán és svéd nyelvből, melyekre már igen korán szétoszlott, következtethetünk arra vissza. Ezen két nyelvet csak négy vagy öt század óta ismerjük, aránylag igen rövid fejlődési idő, ha összehasonlítjuk pl. a felnémet vagy némely román nyelvvel. A legrégibb svéd kézirat egy 1281-ben keletkezett törvénygyűjtemény, a többiek már mind a XIV-dik századból valók. A legrégibb dán kézirat 1326 ban keletkezett. A legrégibb munkák, melyek svéd és dán nyelven reánk maradtak, gyógyszerkönyvek, törvények és okmányok. A svéd törvényeket kitünően Schlyter adta ki. Ezek közt, nyelvezet tekintetében, legnevezetesebb a Gotalagh, azaz Gotland sziget törvénykönyve; mert mig a többi tartományok törvénykönyvei egy és ugyanazon, akkoriban már általánosan uralkodó nyelven \annak feljegyezve: ezen törvénykönyv nyelvezete sok tekintetben ódonszerübb és némely pontokban eltérő a keletskandináviai nyelvtől.27) Ezen törvénygyűjteményeken kivtil a svéd nyelv terén különösen fontosak azon munkálatok, melyek a Fornskrifts alls kap (Stockholm, 1843 óta) gyűjteményében megjelennek, s melyek csak csekély részben eredeti munkák, hanem nagyobbrészt idegen, különösen latin munkák fordításai, illetőleg átdolgozásai. Azonkívül említendő a szent ír ás fordítása és különösen régi legendák, melyek mind tartalmuk, mind nyelvük által nagy jelentőséggel bírnak. A svéd irodalom még igen gazdag számtalan lovag-regényekben és hires népdalokban („ Volks-wieser“). Mint a svéd, úgy a dán irodalom is törvénykönyvekkel kezdődik.28) Ezek közt különösen érdekes Schonen tartomány29) törvénykönyve, már azért is, mivel ez az egyetlen pergament-munka, mely rúnákkal van írva,30) mig ezek különben kivétel nélkül csak köbe vagy érezbe vésettek. Nevezetes továbbá Vitherlagsretf, a kárpótlás, forbátolás törvénykönyve, mely onnan viseli nevét, mert csak azon büntetéseket foglalja össze, melyeket a vétkesnek elkövetett bűneiért szenvednie kell. Ezen törvénykönyv még sokkal fontosabb volna, ha 27) Függelékül egy kis mondát tartalmaz, Gotland szigetének történetéről, mely azonban csak két lapra terjed. — A Ootalagh valószinüleg a XI. és XII. század közt keletkezett. A későbbi törvénykönyvek már régibb időben nyertek többé kevésbé nevezetes toldalékokat, melyek eredeti alakjukat (mely pedig történeti szempontból föfontosságu) nagyon megváltoztatták. így pl. az Ostgotalagh már 1168-ban nyert kiegészítő részeket, 1160-ban pedig egészen átalakíttatott; az Uplands!agh. mely az 1296-ban keletkezett átdolgozott alakban maradt reánk; a Wöstgöthalaghbok, mely a XI. század folyamában keletkezett stb. V. ö. Eltmüller, p. 115. 2S) Kiadta 1850 óta Ihvrsen Kopenhagában. *•) Ezen tartomány 1660-ig Dánországhoz tartozott. 30) A kézirat a XIV-dik századból származik. — A legrégibb dán törvényhozó Nagy Knűt, ki 1018 után Leges castrcnsex név alatt ismeretes hadi jogot bocsátott közre. Ennek dán kivonata, a Vidherlagsrétt, a XII. század második feléből származik. Azonkívül Seeland és Jütland tartományok törvénykönyveit is ismerjük ; utóbbi 1240-ből való. A pesti ág. hitv. gymnasium Ért. 2
