Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1869
10 jobb alakban maradt volna reánk, de mi csak egy 1350-ben készült leírásban bírjuk, és ez sem tökéletes; míg a törvénykönyv már Kanut uralkodása alatt, a XH-dik században keletkezett és a XIH-tlik században valamely Absalon püspök által a hagyomány szerint leíratott. Daczára annak, hogy ily kedvezőtlen alakban maradt reánk, mégis most is ódonszerü formái, szavai stb. által igen nagy jelentőséggel bir, úgy hogy a nyelv- történet szempontjából a legérdekesebb nyelvemlékek közé sorolandó. A régibb munkák közé tartozik az Elucidarius („Megvilágító“) is, a theologiai és természettudományi ismeretek encyclopaediája, mely a latin eredetiből Európának majdnem minden középkori irodalmába átment. Lovagregényekben nem oly gazdag a dán irodalom, mint a svéd, de népdalai (Kämpe-ivieser) sokkal érdekesebbek és becsesebbek, mint a megfelelő svéd költemények.31) Legrégibb időben a svéd és dán nyelv csak igen csekély mértékben különböztek egymástól, mit leginkább a reformatio előtti korszakba tartozó törvénykönyvekből láthatni. A keletskandináviai nyelv szakadása (svéd és dán nyelvre) kétségtelenül nem sokkal e törvénykönyvek szerkesztése előtt történt. Jelenleg a két nyelv egymás irányában tökéletes idegen nyelv, úgy hogy az irodalmi termékeket az egyikből a másikba le kell fordítani, ha a másik királyságban is olvastatni akarják. A mi a hangtant illeti, a svéd nyelv a régi magánhangzók megóvása és az a hangzó nagy uralkodása által igen jóhangzásu és zengzetes, miért is Grimm Jakab a svéd nyelvet az olasz nyelvvel állítja szembe. A dánban ellenben e az uralkodó magánhangzó, melybe a többi magánhangzók nagyrészt átmentek; a nyelv azért igen kellemetlenül hangzik, mert majdnem tökéletesen nélkülözi a tiszta hangzókat. Abban is igen különbözik e két nyelv, hogy a svédben minden magánhangzó már természettől hosszú és hogy a következő mássalhangzó megkettőztetik, ha a magánhangzó röviden ejtetik. (A svédben tehát hasonló viszony uralkodik, mint az új-felnémetben.) A dánban ellenben minden magánhangzó természettől rövid, hosszúsága pedig meg- kettöztetése által jelöltetik. Azonkívül a dánban nemcsak hasonló hangzók köttetnek össze, hanem azonkívül minden hangzóhoz még e is járul (mint a németben sokszor a nyújtott i-hez: ie), mely azonban nem ejtetik ki (azért pl. Kotzebue olv. Kotzebu). A svédben minden magánhangzó egy szótagot képez, a dánban minden szótag két magánhangzóval bir. — A mássalhangzókat illetőleg a svéd nyelv igen kedveli a kemény hangzókat, a dán meglágyítja azokat, és pedig már második fokon, tehát pl. k, mely első fokon g lett, a dánban már /. A svéd a kiejtésben gyors, rövid és kemény; a dán lassú, lágy és széles. A hajlításban a svéd gazdagabb és teljesebb, mint a dán nyelv, mely jóval elkopottabb. A svéd mind a három nemmel bir és megóvta a többesszám or, ar, er ragjait. Idegen nyelvek, különösen a német, sokkal nagyobb befolyást gyakorolnak a dánra, mint a svédre, különösen szókincs tekintetében, mit minden dán könyv bármely lapján tapasztalhatni.32) A svéd nyelv mentebb maradt valamely idegen nyelv befolyásától, bár legújabban nagy hatalomra kapott a franczia nyelv, melyet III. Gusztáv király igen kedvelt és divatossá tett. Csakhogy a franczia nyelv ezen befolyása alig összehasonlítható azon roppant hatással, melyet a német nyelv a dánra gyakorolt. 4. A nyugatskandiuaviai nyelv és irodalom. A nyugatskandináviai nyelvet a norvég és izlandi nyelvekből ismerjük, melyek azonban nem egyszerű nyelvoszlás által eredtek — mint a svéd és dán nyelvek a keletskandinaviaiból, — hanem egy és ugyanazon nyelvnek tekintendők, azon megjegyzéssel, hogy a norvég 31) Ezen népdalokat legújabban kiadta Grundtvig, Kopenhagen, 1835., németre fordította Grimm Vilmos, Heidelberg 1811. — Ezen költemények közt főleg nevezetesek azok, melyek a nibelungok történetét tárgyalják. Bár a legtöbb Kümpeviser oly alakban maradt reánk, mely a XV. és XVI. századra utal, mégis kétségtelen, hogy e dalok már a XIV. században, részben már előbb is léteztek. V. ö. Dietrich, Altnordisches Lesebuch, 2. Aufl. Leipzig, 1864. p. XXVII. 32) Ezen befolyás már a Hansa virágzásával kezdődik, fokoztatik pedig a reformatio és a harminezéves háború által. Egyáltalában szellemi tekintetben roppant befolyást gyakorolnak a németek Dániában. E század kezdetén a müveit osztályok, különösen a királyi udvar nyelve is a német volt; azelőtt a katonaság nyelve is a német volt, sőt a liadiigy terén a dán nyelv használata egyenesen el volt tiltva. Most, körülbelül 15—20 év óta ellenkező irányban halad a nemzetiségi áram (mely jelenségre természetesen politikai viszonyok nem csekély hatással voltak) ; most lehetőleg lcipusztitják a német nyelvet, és annyira mentek túlzásaikban, hogy pl. Schleswigben még a mérföldmutatókat is danisirozták. Mily alapon történt ez, azt legjobban mutatja irodalmuk legnagyobb költője : Oehlensshlögcr, ki lelkestől testestül német költő, a dánoktól pedig első nemzeti költőjüknek tekintetik.
