Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1869
16 ismét két részre oszlanak, t. i. Nordhr- és sudhr-landa-fas. Amazok Izland szigetén keletkezett és feljegyzett elbeszélések a Skandináviái őskorból; ezek franczia és latin regények fordításait tartalmazzák (miért is kevésbé fontosak s itt mellőzzük). A legfontosabbak és leghíresebbek a Nordhr-landa-fas közöl, melyek nagyrészt csak a XIII. század végéből vagy a XIV. század kezdetéből származnak: a) a Fridhiofssaga, melynek színhelye Norvégia déli része, tartalma pedig határozottan mythosi. Különösen azért igen érdekes, mert Baldar Isten tiszteletét kimerittien tárgyalja. A Frithiofmonda különösen az egyszerű, rövid és valóban epikai előadás által kitűnő. E tekintetben nagyon különbözik Tegnér svéd költő uj feldolgozásától, mely e szép mondát híressé tette egész Európában. — És b) a Völsungasaga, mely a volsungok, ezen hires mythoszi család történetét tárgyalja. E család főembere Sigurd, a német Sigfrid, a Nibelungenének hőse. A saga a XIII. század kezdetén keletkezett és pedig leginkább ősrégi dalok — részben a reánk maradt eddai énekek — nyomán. A törvénykönyvek közt legfontosabb a Grágas vagy „Szürkelúd“50), mely tulajdonképen nem valódi törvénykönyv, hanem csak egyes kisebb részben összefüggéstelen jogi jegyzetek gyűjteménye. Ezen könyv még a pogányság alatt keletkezett s egészen pogány szokásokon alapszik; érvényben volt a köztársaság fennállása alatt egészen Szlandnak Norvégia által történt elfoglalásáig. A Grágas után legnevezetesebb a Háko- narbók, mely roppant szigorúsága miatt Jamsida (vas-oldal) nevet is visel. Ez behozatott 1273-ban, de már 1280-ban átdolgoztatott Jón által, miért Jónsbók-nak is nevezik. Utóbbi alakjában még mai nap is érvényben van. Főfontosságu az egész izlandi irodalomban, mint a germán ó-kor egyik legbivebb és legódonabb remeke, az Edda.51) Az ó-korban csak a Snorri Sturluson 52 53 *) által szerkesztett fiatalabbik Edda viseli az Edda nevét. Ezen Edda tankönyv kezdő költők (szkaldok) számára, kiknek a régibb költőket és költeményeket megmagyarázni s őket ezáltal saját munkálkodásuknál is segíteni akarja. A munka két részre oszlik; elsőnek czime: Gylfaginning 53) (azaz: „Gylf ámítása“), a másodiké: Szkálda (körülbelül a. m. „költészettan“); abban a mythologiai dolgok magyaráztatnak, ez a régi költészet alakját (metrikáját stb.) tárgyalja. A Szkaldahoz függelékképen járul még a Hátta-tal (metrorum recensus), melyben a versmértékek egyes példákkal kifejtetnek. A mythologiai elbeszélés nem művészi szempontból indul ki, azaz: nem akarja a tárgyat csakis a tárgy kedvéért előadni, — hanem tanítani akarja a szkaldokat. Daczára annak, az előadás megragadó, művészies és 50) Ezen elnevezés Norvégiában és Francziaországban is otthonos. Vájjon a könyv bekötésétől vagy annak ódonságától származik-e, az nem bizonyos. Valószínűbb az utóbbi felfogás, mert az izlandiak hite szerint e madár mesés évekig élhet. 51) Edda annyit tesz, mint provvi , ősanya. 52) Snorri Sturluson, a norvég királyok könyvének és ezen prózai Eddának szerzője, szül. 1179-ben s megh. 1241. Neveltetését Saemundr, a nagy Edda hires szerkesztőjének, mezei jószágán, Odd-on nyerte, hol a fiatal tudós a nemzeti emlékeket szeretni és tisztelni tanulta. Snorri a Skandináviái szkaldok közt is szerepel. XJjabb időben némelyek kétségbe vonták, hogy Snorri e mű írója, mások csak némely, a legódonszerííbb részeket akarják neki tulajdonítani. A legrégibb forrás, mely öt nevezi a prózai Edda szerzőjének, a rövid izlandi évkönyv, mely már 1440. előtt készült, és egyszerűen azt állítja : „Snorri megírta az Eddát, és több másféle tankönyveket és izlandi történeteket.“ 53) A Gylfaginning (legjoab kiadását eszközölte Basic, Stockholm, 1818.) körülbelül az egész ójszaki mythologia vázlatát tartalmazza, és pedig igen sajátságos alakban. Gylfi, egy mesés svéd király, ki magát Gángleri-nek, azaz zarándoknak nevezi, felkeresi az isteneket Asgardh-ban ; meg akarja tudni, vájjon honnan veszik hatalmukat. Magas csarnokban három férfiúra talál, ezek : Hdr (a „nagy“), Tafnhár (az „épen oly nagy“) és Thridhi (a „harmadik“), azaz : legnagyobb három isten. Ezekből kérdezi most Gylfi az istenek és emberek eredetét, a világ teremtését és végét stb. stb. és Hdr felel. De egyszerre roppant menydörgést hall s nyílt mezőn találja magát. Haza érkezvén, elbeszéli a tapasztalt dolgokat. — Az egész munka leginkább a régi Edda mythoszi költeményein alapszik, melyekből bizonyitékul számos strophát közöl. Koppén szellemdús megjegyzése szerint a prózai Edda úgy viszonylik a költőihez, mint Apollodor bibliotbekája Hesiod theogoniájához. — A Gylfaginningot kiegészíti a Bragaroedhur (azáz „Braga szavai“). Oegir vagy Hlér, a tenger istene, kit a monda varázsdolgokban kitünően jártas férfiúnak rajzol, meglátogatja az isteneket Asgardhban. A vendégségnél Bragi asztalszomszédja több mythoszt beszél neki, pl. a bölcsészet eredetéről stb., melyek Gylfaginning-ben nem tar- talmaztatnak. V. ö. Ettmüller, 1. c. p. 118. 5i) A Szkalda három részből áll; az első szól a költői körülírásokról, a második a költői hasonértelmű szókról (syno- nymákról), a harmadik pedig a költői elnevezésekről. A Háttatai, mely későbhen hozzájárult, képezi a Szkalda negyedik részét. — A prózai Edda harmadik nagy része, mely szónoklati és nyelvtani theoriákat tartalmaz, csak későbbi időben csatoltatott hozzá. Dietrich 1. c. p. XI.
