Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1868

lünk; azaz': oly népeknél, melyek még nem érték el az ngyn. ezivilizátjó fokát, hanem közvetlen érintkezés élnek az örökké fiatal természettel. A nyelv ezen tulajdonságai a későbbi fejlődés alatt lassanként elenyéj, nek : később a nyelv szépsége és hangzatossága nem ered annak lényegéből, hanem a czivilisált fül kénj>, ségéböl; a ragok elkopnak és elsimulnak, erőteljes hangzóik vagy elesnek, vagy rósz hangzású s könnyen V. tolható hangzókká (e) válnak ; a gyökök eredetileg roppant gazdagságából számtalanok elesnek és feledés!;,, mennek; az újonnan keletkező gyökök ezek elvesztőt semmiképen sem pótolhatják; — csak a mondatta emelkedik és virágzik: a nyelv szellemi és érzelmi eleme megfordított, viszonyban állanak egymáshoz. A gé;'t nyelv még ment mindezen bajoktól; megnyerő fiatalság és eröteljesség ^meglepő varázst hintenek egén szervezetére. . •

3. A goth írás a rúnákon alapszik. A rúnák a germán népek közös írása, mely alkalmasint phoe* niciai vagy görög eredetű, és különösen az itáliai népek, de főleg az etruscok utján jutotta germánokhoz.Eredetére nézve még nincsen a tudomány egészen tisztában; különösen nem tudunk semmit azon módról, melyet, és azon alakról, melyben a germánokhoz érkezett. Annyi igen valószínű, hogy a rimák mai napig is fentar tották volna magukat, ha a kereszténység elterjedése következtében a latin nyelv és irás nem vergődött volna oly majdnem egyeduradalmi hatalomra. Kezdetben a rúnák nem voltak betűk, banem bizonyos, titokteljes je- lek, melyek főleg vallásos jeleneteknél, különösen jóslatoknál, áldásoknál vagy kiátkozásoknál használtattak. Kém is voltak általánosan elterjedve, mint későbben a betűírás ; banem csak a papok, a bölcs asszonyok és * nép előkelő félfiai ismerték azokat. Ezt bizonyítják számtalan helyen a régi források; ezt mutatja a név mag* is. Rúna (a gótli és ónémetben) vagy run (az angolszász és éjszaki nyelvben) eredetileg annyit jelent,' mint ^ halkan és békésen mondott“ (beszéd vagy szó), és visszautal egy igére: riunan („raunen", angolszász: rün- Jan=susurrare) azaz: susogni, sugdosni (Grimm, Mytbol. 1177. 1.).Második Kijelentése: „titok“21), melyből további jelentése : „varázs-ismeret, ismerete a varázs-dolgokhoz szükségeltető jeleknek“ magyarázható. Ezen jelentésben különösen angolszász és éjszaki müvek használják a rúna szót.22) Csak későbben lett rúna a. m. littc-ra, betű, Buchstabe.23) Bun ókat igen sokszor találni, különösen fegyvereken, ékszereken, gyűrűkön, kardkötökön stb.

31) Ulfilas trjjTTjOiov és cj;xßov/.iov szókat rAna-val fordít le. Hogy rúna nem jelentett valami közönséges betűt, azt legjobban abból is következtethetni, hogy Ulíilas soka sem használja a ypäpaa vagy lefordítására.

’-) Fontos e tekintetben, bogy a rúna szó különösen a büvészcttel és bölescsé.ggel megáldva gondolt nők nevében igen sokszor előfordul (1. Grimm,Ds. (iram. II. ">17. Ds. Mytbol. 376.), így Gud-run, Ol-run, Ulf-run, Sieg-run stb. Az Eddában előforduló 01' run (egy bölcs asszony neve), megfelel az ó-német al-rúna, uj-ncmet al-rnuii szónak, mely eredetileg bizonyosan valami (jósló) ördöfi szellemet vagy daemont jelentett; de a kereszténység bejövetele óta azon gyökérre (mandragora) Hibáztatott át, melyből ezen ördögöt faragták. Ide járul még, hogy az angol-szászban burgrűna a. m. jiarcae vagy furiac. Jemandes, de reb. get. e. XXIV. Filimer rés Gothorum —reperit ín populo suo quasdam magas mutieret, qttas patria sermon« Hatiurunas (Alruunat) it ipse cognomina!. Ide tartozik Tacit. Germ. c. VIII. is : séd-ct olim Auriniam et eamplure* aliat cenerati sünt, non adulatinne, nec tamguam facérént deal.

■3) A német „Buchstabe“ jelentése és eredete Tacitus egy helyéből magyarázható. Germ. c. X. következőket mond: ,rirgum fruglferae arbori decitum in surcutoe amputant, eatgue unlit quibutdam diseretos super candidam restem temere ac f ortuito tpargunt: mox, si publice consultetur. sacerdos cici latit, ti prnatim, ipse paler famíliáé, precatus deot caelumgue suspiciens tér singulut tollit, sublatu secundum imprestam ante sétám interpretatur." Ezen mondat nemcsak a .Buchstabe,“ hanem a „Buch,“ „Schreiben“ és .Lesen“ kifeji zésekét is magyarázza : 1. Buchstabe. Az említett fa nem gyümölcsfa- mert Tacitus maga mondja, hogy a germánok nem birnak ilyen fákkal (Germ. c. V. terra frugiferarum arborum impatient), hanem jelent oly fát melynek gyümölcsét erűd lehet,’ tehát tölgyvagy inkább bikkfát. („Die Buche.“) Hogy különösen utóbbira kell gondolnunk, arra vezet a Buch-ecker (a bikkfa .makkja“) etymo- logiája. miután a gúth akran, mely szóból az uj-német „Ecker* származik, általában annyit jelent, mint „gyümölcs.“ Surculi=vessiir kék : tehát turruli j’rugiferae arborit = bikkfa-vesszők ék = Buchenstöht vagy Bvchelübe; később : a bikkfa ágaiból vágott vesszőkét bekarczolt (hang-) jelekkel = Buchstaben. 2. Buch — liber ; gótli bid:a. fern. = bikkfa és könyv (mindkettő Ulfilasnál); bóka. ].]ur. bókát — litterae; Ulfilasnál a. m. irás. levél okmány, könyv. Az ó-németben bóka = 1) puohha. f. = bikkfa és 2) puoh, n. = könvv 31 Schreiben, a latin seribere igéből (feltűnő, hogy az erős iiajiitás szerint megy, mig az idegen nyelTbó’l átvett igék rendesen gyengét bailitíatnak.) A tulajdoriképeni nemzeti kifejezés .- reisten (Reissbrett, Riss, Aufriss stb.) h. ö. angol teilte. Ezen reissen szónak megfelel ó-német rUan. angol-szász irrilan, angol write, éjszaki rlta. Mindezen kifejezések rokonok az éjszaki rítta igével, mely valódi ét tulaidonképcni kifejezése a rúnákkal való írásnak, miután ezek eredetileg nem „írattak,* hanem „bekarczoltattak“ vagy a köb* „vágattak,“ (L. Diefenbach, Vergleichendes "Wörterbuch der gothiseben Sprache II. 177. s. v. rúna, ki valószínűvé iparkodik tenné hogy rúna tnlajdouképen a. m. „ Incisum h. B. többek közt: ó-német rlea, körfő : reis, vonai ; rii irás : svéd rita, rajzolni : középnémet ritze, kör stb.). 4. Lesen. Gótli Után csak az eredeti értelemmel: „gyűjteni“ ferdui elő (= cuXAtyuv, ejvci-ctv). Az éjszaki, angol-szász