Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1868
q/niirf; j:(!jc; {jjßj |f|[f|J|j(| 15 Ezen rúnák későbben közönséges betűkké lettek. — mikor és mi módon? azt nein tudjuk. Kiilün- y„ csak igen gyéren használtatnak a rúnák mint tulajdonkénem betűk. — rúnákkal irt könyvekről nem tu- .itink semmit; — fuképen csak feliratoknál voltak használatban.-'M A rúnák általában kétfélék : 1. éjszaki és német rúnák. Az éjszaki rúnákat bőven ismerjük, körülbelül kétezer felirat fedeztetett már fel éjszaki ru- sikkal. Ezen nagy számon nem fogunk csodálkozhatni, ha megfontoljuk, hogy ezen éjszaki rúnák az összes .kandinaviai tartományokban elvoltak terjedve, és— miután a kereszténység sokkal későbben jutott oda a la- na nyelv és írással, — hogy o t általában sokkal hosszabb ideig maradtak érvényben, mint Németország kö- tép és déli részeiben. A német rimákat csak Ulfilas abcéjából. több angolszáz és némely — ámbár igen kétes púth és német feliratból ismerjük. Feltűnő egyáltalában, hogy szorosabb értelemben vett német földön ué- rúnák — eddig legalább — még nem fedeztettek fel; pedig nem lehet kételkednünk azou, hogy olyanok használatban voltak.23) Az éjszaki és német rúnák sok tekintetben egyeznek egymással, különösen több rúnát bírnak közösen. Eltérésüket illetőleg csak röviden említjük, hogy 1. alakra nézve különböznek, a mennyiben ,i éjszaki rúnák (feliratokban) többnyire egyenes voualokból állanak (igv könnyebben karezoltathattak a kőbe;, míg a uémetek (írásban) nem olyan merevek; hogy 2. számra nézve az éjszaki runa-abc tizenhat íere- detilcg tizenöt) jegygyei bír. mig a német majdnem kétszer annyi felett rendelkezik; hogy :■>. névre nézve eltérnek, a mennyiben minden rúna egy bizonyos, valamely meghatározott tárgyat jelentő névvel bir. — és ez természetesen az éjszaki és német nyelvekben különböző. Különben a két nyelvcsoporttal közös rúnák ugyanion névvel birnak. Külsőleg eltérnek 4. a pontozásra nézve, mert az éjszaki iratokban a szavak pontok által vannak elválasztva egymástól, mig az angolszász runairás minden pontozást nélkülöz.56) ' Ulfilas nem rúnákkal irt, hanem nj írást teremtett munkája számára. Meglehet, hogy a rúnákat Á+ t‘U&met nyelvben azon eredeti értelem mellett már a. in. „legere, olvasni,“ azaz „a bikkfa vesszőket (értelembe vagy értelmes t**#eíüggésbe) gyűjteni“ = Buchstaben sammeln = lesen. ’*) Itt is igen fontos Ulfilas. Fordításából kitűnik, hogy a góth nyelv a mai értelemben vett „írni“ és „olvasni“ fogalmira nem bir, megfelelő kifejezésekkel. „írni“ (ypst»£tv) Ulfilasnál = tutiján (= maion, festeni); v. ö. mel = ypájAu.« ; közép««•met ha ni mai és ó-szász handmahal == manuseriptio stb. „Olvasni“ (dvayiyvioffzstv) Ulfilasnal = siggvan (olv. sing van) a. ni. singen, i*.tkclni ; utóbbi jelentés alkalmasint onnan eredt, hogy az olvasás rendesen csak az egyházi tiszteletnél gyakoroltatott és ott oly Límgroozdulatokkal (recitatio) történt (mint körülbelül a mai litániánál), hogy azt, más kifejezés hiányában, éneklésnek lehetett verni. Ezen kifejezés csak későbben vitetett át a mai nap ngyn. „olvasásra“ általában. Singen az o-németben is annyit tesz, mint .reciUro“ vagy főleg „misét olvasni.“ Hogy singen a lesen szóval (= gyűjteni és olvasni) összefügg, bizonyítják pl. német sanga a. ootnó, különösen kalászokból, azaz : összeszedett kalászok : gelesene A ehren ; svéd süng. ágy ; dán seng, közönséges és virágágy. L. finn sőngi, tarló ; esth. süng, la])p sángo, finn sdngu. ágy. OQ ^ ,5) Ezt több történeti adat biztosítja. így 1. Gregor. Túron. Mister. Francon. V. 45. azt írja, hogy Chilperieh király «.Hubán az abcét nyolez betűvel gazdagította. Gregor azt mondja : „litterae nosirae“ — latin vagy német betűk ezek ? Mindenekelőtt nuu valószínű, hogy Gregor a latin betűket „litterae nostrae11 névvel megtisztelte, mert Ö is frank ember volt és a „nosler“ kifejezést tildéjén csak frank viszonyoknál használja. Es továbbá : mit gazdagított vagy hogyan a frank király a latin alphabetben ? Ellen- igen valószínű, hogy itt (német) rúnák értetnek, ezeknek csekély száma pedig idöfolytával elégtelennek bizonyult és igy ugazdagításra szorult. 2. Vcnantius Fortunáiul. Poitiersboli püspök, egy distichonában azt írja, (barbara fraxineis jjtngalur rúna wrWiu, VJ 1. 18.) hogy a barbar (= német) rúnák körisfáról vágott vesszőkékre írassanak. (L. Grimm. Über deutsche Runen, p. 1 3. Otfried, benezésrendii szerzetes, Weissenburgban az Elsassban (870 körül) az első német rimes költői mű („Kríst“) szerun Icája elé csatolt latin előszavában szinte említ német rúnákat. 4. Az ngyn. „ IVessobrunni imádságban* (egy ó-német, vers- és j&fójából vegyült imában, mely Weissenbfunn bajor kolostorban felfedeztetett és alkalmasint a A JH. század végén Íratott) a latin i A^közopctt „(70“ nem latin betűkkel, hanem egy rúnával van írva. 5. Kemble a codex Cottoniensisben felfedezett egy helyet, hol az ^AÖtnondv*. hogy a „normannok“ rúnákkal birnak, melyekkel dalokat és varázsmondatokat, feljegyeznek. Ezek a normannok pedig skandinávok, hanem „az éjszakon lakók“ (= nordmannen vagy nordliuti, Xordleute), mely kifejezés alatt azon germánok értet“ ^ j' kik «z Elbe folyón túl laknak ; — ezek pedig a szászok, vagy pontosabban alszászok (NiederSachsen), kik későbben, az V. szá- . h&zájukat elhagyták, átmentek Angolországba, és, mint angolszászok, elfoglaltak a pictok és skótok által zaklatott szigetet. Az rúnák tehát angolszász vagy alszász (nie der sächsisch), azaz : nemet rúnák. Bizonyít ezen felfogas mellett azon körülmény is, A"k} Brobanus Maurus (a Fuldai iskola hires tanítója, Nagy Károly idejében) által feljegyzett alphabet az angolszász rúnák sorával ^ és hogy a betűk mellé irt nevek (mert minden rúnának volt külön neve) épen az angolszász rúnák nevei. Különben több (nyolez ?) ilyen az angolszászszal tökéletesen egyező rúnaalphabétet, és egy angolszász költeményt, melyben a ^ Vfc* — rendes egymásutánjukban — versekben magyaráztalak. ^zen felette érdekes kérdésről nem szólhatunk bővebben, mert nyomdáink nem rendelkeznek rúna-jegyekkel. Ezek ^ pvdig uem lehet sem a rokonságot, som az eltéréseket kellőleg magyarázni vagy bizonyítgatni.
