Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1868
iiSdfW'MSI IffflMii 13 2. A góth nyelv, mely a III. cs IV.. de különösen a IV. században virágzásának tetönnntján állott, szén a XVI. századig, tehát a középkor századain át az újkor kezdetéig (ismeretes) szójárás és leánynyelv a, lkai. nyomorúságosán tengődött. Nem ismerjük a gótk nyelv egyetlen egy szójárását sem. de lehetetlen, hogy ilyenek ne léteztek volna oly népnél, mely a fekete tenger partjaitól az atlanti óceánig, a balti tengertől a li- b"\ai sivatagig terjedt és annyi néptörzsre volt osztva. A góthokhoz tartoztak Procopius szerint (Bell. góth. jV 5.) a keleti és nyugati góthok, a vandalok. (Bell. vandal I. 2.) a gepidák, az alanok és skirok, végre (Bell. *. tb. Ili- 2.) a rugiok; Grimm szerint (Gesch. d. ds. Spr. I. 328.) a herulok és talán a hastarnok is. Azért biz- •*.3 állíthatjuk, hogy voltak góth dialectusok (1. azokról Grimm. Jornandes und die Gcten, p. 5.), bár irodalmi Linókban nem maradtak reánk. Hogy a góth nyelvnek semmi leánynyelve nem támadt, az csak onnan ma- r\a rázhatni, hogy a góthok elfogadták azon népek nyelvét, melyek tartományaiban letelepedtek. Csodálatos j góth nyelv hosszú, a nemzet életét oly roppant mértékben túlhaladó élete. Erről pedig négy körillménv tu- J,’.-it minket: 1. Walafried Strabo (De rebus ecclesiasticis c. 7.) azt beszéli, hogy Tomi városában. Moesia d.'li részében, még a IX. században is góth nyelven tattottak isteni tiszteletet, az ottan életben maradt góthok fámára. 2. A brabanti_Ruysbroek Vilmos 1253-ban a Krimban utazván, az ottani góthoknál még mindig ér- vinyben találta a régi nyelvet.18) 3. Barbaro Josaphat 1436-ban velenczei követ volt Asowban ; ö megemEt a a fekete tenger körül .németül beszélő góthokat:i is. 4. Gislen Oger (Busbeckböl. Flandriában) 1557—1564 efászári követ volt Konstantinápolyban. Ö ott két férfiúval találkozott, kik, nemzetiségükről megkérdeztetvén, pót hóknak nevezték magukat, és góth nyelven beszéltek is. Gislen több szót és egy dal kezdetét is jegyzett fel, melynek nyelve, bár nem egészen tiszta, mégis góth jellemű.19) A góth nyelv az ismeretes, azaz: az irodalmi maradványokban reánk maradt germán nyelvek közt » legtökéletesebb és legszebb. Sok jelesség, melylyel hajdan a germán nyelvek mind rendelkeztek, csak a főt libán maradt érvényben, mig a többiek a századok lefolyásával mind szegényebekké lettek. Az önbangzök ticdeti törvénye, a duális, a reduplicatió, a passivum és medium megkülönböztetése, a partié, praet. activi, a szóképzés gazdagsága, és változatossága, — ezen jelességeket még a nyelv, aránylag, csekély reánk maradt töredékeiben is ismerhetjük fel. De nem is szükséges ilyen egyes tulajdonságokat összeszednünk: az egész ríj elv-szervezet kitünteti a góth nyelvet nemcsak a germán, hanem az összes árja nyelvek közt. A góth nyelv általában kitűnő a nyelvtani alakok gazdagsága, a ragok hangzatossága és a mondattanban uralkodó könnyedség és szabatosság által: ezek oly tulajdonok, melyek a góth nyelvet a két ó-classicai nyelv mellé helyezik, melyekben talán a latint felül is múlja.2") Grimm (Deuts. Gram. I. 21.) igen szépen összehasonlítja az ó nye.lv c/cn cröíeljességét és friscségét azon biztos és kiképzett érzelmekkel, melyeket az ugyn. vad népeknél talá") L. bővebben Masfmann (Haupt, Zeitschr. f. ds. Alterihum I. 351.), L. u. o. 379. 1. egy az V. vagy VI. századba tar »«ni latin költeményt (a latin anthologiából), melynek első verse tökéletesen gótb szavakból áll. Ugyanezen verset magyarázza CrVtun is, Gesell, d. ds. Spr. 1. 318. '*) Ezen dalt magyarázza Mannhardl (Kulin, Zeitschr. f. vergl. Sprachforschung, V. 166.) Szerinte ezen dal. melvböl kérőin sort bírunk, igen régi, mit a tartolom ódonszerüségén kívül, különösen a névelő teljes hiánya bizonyítani látszik ; mert alkal- r °*-v *dőbeu keletkezett, melyben a névelő még nem volt általános használatban. A dal egy imádság töredéke, melyben a nép fnillumes- és éhségtől való megmentést kér. A góthok mindinkább beszoritattak a hegyek közé, hol a folyton körülöttük dühöngő kbltvtz mellett bizonyosan gyakran éhség is nyomta a népet. Innen magyarázhatni, hogy épen ilyen pogár.y dal maradt a keresztéin- víziókra, melyben amazok hasonló körülmények közti szorultságukból az istenséghez segítségért folyamodtak. Tartalmán és ódon- •f; in kivit! ezen dal különösen azért igen fontos, mórt itt kétségtelenül egy gótli dialectussal van dolgunk ; a dal nyelvezete hang- tvvi ó« hajlítási pontokban többször eltér Ulfilas nyelvéről és inkább az ó-felnémet és ó-szász nyelv felé hajlik. így, hogy utóbbira csak egyet említsek, t és u a következő szótag a hangzója által e és o hangzókká válnak: ez egyszerű hanglagyitás (Umlaut) •’ k t'émet nyelveket igen jellemzi, hanem eddig a góthban nem is sejtetett. ■') Sajátságos a gótli nyelv azon tulajdonsága, hogy oly nagy számban vesz fel idegen szavakat. I»e ezen nincs mit <k* ‘.iikomnuk, ha tekintetbe vesszük, mennyi néppel jöttek a góthok érintkezésbe. (Fontos volna itt azon körülmény is, hogy Ulfilas, •'t izonyosan nagy befolyást gyakorolt a gótli nyelv fejlődésére és kiképzésére, cappadociai szülőktől származott. De ezen nézet ('* *‘bélien elvettetett, mert nincsen eléggé jeles források által biztosítva.) Tagadhatatlan azonban, hogy ezen sajátság nem fej. ( r 'tt volna oly korán és oly mértékben, hogy nem maradhatott mai korunkig érvényben : ha az idegen szóanyag ezen átve.véso fíu'‘®reznék a német nyelv és nép szellemében. A ki pedig ezen tulajdonságot károsnak tartja, vagy rósz, kiirtandó szokásnak !lt • *z nem bir nagy gyakorlottsággal nyelvészeti és lélektani dolgok, de általában művelődéstörténeti viszonyok megítélésében.
