Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1867
\ czélkoz jusson, az az, mit oly sokszor más-más alakban kifejeztem: a tanuló indittassék saját érdeke által a definitio felállítására, a feladvány megfejtésére; a tanuló szelleme működjék kifelé hatólag, nem pedig csupán befogadólag. Már pedig a nézlettanok rendesen definitiókkal, névszei’int: a pont, vonal stb. magyarázatával kezdik tanításaikat; tanítják a tanulót ennek meg annak szerkesztésére,röviden mondva: egészen dogmatice járnak el.Ha aztán a tanító a dogmaticai módszertől meg nem tud szabadulni, ha a tábla elé áll és sétáltatja a pontot és nyomokat hagyat vele maga után, hogy vonal támadjon, ha egy óra hosszat folyvást beszél és megengedem igen értelmesen, a tanulók felfogási képességéhez mérten beszél és ha az óra végén megmutatja a könyvben a megmagyarázott pensumot, kérdem már most, mi részt vett ezen tanítás illetőleg tanulás alatt a tanulók akaratja? Mit bánják ők, hogy egyenközűek közötti egyenközűek egyenlők, vagy hogy két pont között az egyenes vonal a legrövidebb minden vonalok között,ha semmi érdek sem ösztönzi arra, hogy ezt tudja? Hozzá járúl azután még, különösen a vagyonasabb tanulóknál, épen azoknál, kiknek anyagi helyzete megengedi sőt parancsolja, miszerint a tudománynak szenteljék magokat, hogy házi tanító áll a hátuk mögött, ki még egyszer megrágja nekik a szellemi eledelt, csak hogy annál könnyebben csúzs- Szék, mi által a tanulók figyelmetlenségre, általában szellemi szolgaságra szolctattatnak, minek következménye természetesen az, hogy későbben egészen eliszonyodnak a mélyebb gondolkodástól, mert nem képesek magukban mire sem menni. Hogy ezen másodszori, más által tartott magyarázat legveszedelmesebb a mathesisnél, mondanom sem kell, miután itt minden tekintetben a legnagyobb következetesség, rendszeresség szükséges. Azonban vannak tanítóink, kik kitalálják az igazat és a tanítás első stádiumán a tiszta genetikai módszert alkalmazzák, mely által minden eddig ismeretes módszer között leginkább vagyunk képesek a tanulók figyelmét a tárgyhoz kötni és a szellemet önműködésre késztetni. De mi haszna, ha még a genitikai módszer által sem hatunk az akaratra úgy, mint kellene? mert nem belülről, hanem kívülről jövő okok indítják a tanulót működésre. Némelyek meg a genetekai módszer alkalmazása mellett is abban hibáznak, hogy megelégszenek avval, ha a tanuló élőszóval feloldja a föladatot és a rajz általi előadást nem követelik tőle. Történik pedig ez leginkább azon tanodákban, melyeknek tanúlói épen a tudomány kép viselői,-hordozóivá szeretnék magokat kiképezni : a gymnasiumokban. Miután a dogmatikai módszer absolute helytelen a mértani tanítás első stúdiumán és miután az előadásnál követett genetikai módszer mellett dogmatikai vezérfonalat a tanulók kezébe adni szintén nem tanácsos, mit tegyünk tehát? készítsünk genetikai vezérfonalat ? Ezek egyrészt igen terjedelmesek volnának, más részt a genetikai módszer is azonnal dogmatikaivá lesz, mihelyt leirjuk azon gondolatokat, melyekre a tanulónak kell jönni. Akezdő kezébe tehát alakitási és számolási feladványokat tartalmazó gyűjteménynél egyéb könyv nem való. Különben is oly tárgy a ma- thesis, hogy a már tanult anyag a következőknél minduntalan ismétlődik, a miért is mindig az egészet kell birnunk. A genetikai módszernek rajzzal egybekötött helyes alkalmazása által e szerint majdnem biztos sikert reményihetünk in theoria, hogy azonban tettleg nem dicsekedhetünk fényes eredménynyel, az késztetett engem a gondolkodásra, valljon mily módon lehetne a tanulók szellemét legjobban úgy vezérelni, hogy mintegy magokból, önkényt, szabad akaratból 11
