Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1867
12 és gyönyörrel teremtsék magoknak a tudományt? Midőn magántanitó koromban a földrajz legelső elemeit tanitottam, azon általánosan helyesnek ismert módon jártam el, hogy a kertnek egy részét lerajzoltattam tanítványommal és igy tovább. Arajzoltatás közben észrevettem, hogy tanítványomnak szüksége van térbeli fogalmakra; ezeket közbeközbe megmagyaráztam- neki, úgy hogy az én földrajzi tanításom nem volt egyéb mértani tanításnál* Már akkor beláttam, hogy a legbiztosabb úton haladunk, ha geometriával, azaz földméréssel kezdjük a ma- thesis tanítását, ha rajzolással, méréssel, eszközök készítésével folyton feszült figyelemben tartjuk a tanulók szellemét és önműködésre ébresztjük. Soká hordoztam magamban ezen eszmét, mig jelenleg nyilvánosan is tanítván a nézlettant, még többet foglalkoztam a módszerei, úgy hogy már kezdtem magamban jelölgetni az utat, melyen haladnunk kell, ha a mértan legelső oktatását a földmérésre alapítani akarjuk. Kutatván pedig, valljon a német tudósok, mint minden módszer teremtői, egyikében sem támadt volnahasonló gondolat, már jelen értekezésem Írása közben kezeimhez jutott a már említett könyv, Falke Jakab „Propaedeutik- der Geometrie"-je; ez pedig oly éles logikával fejtegeti a mértani propaedeutika alapelveit és, szerény véleményem szerint, oly ügyesen mutatja ki, miként kell a tanítás első stádiumán a geometriának valóban geometriának, azaz földmérésnek lenni, úgy hogy nekem egyéb nem marad hátra, mint mindazoknak, kik a mértan elemeit tanitják, emlitett könyvet a legmelegebben ajánlani. Csak egy hibája van ezen módszernek, ki van ez mutatva Erler által a berlini Zeitschrift für das Gymnasialwesen emlitett helyén; áll pedig ezen hiba abban, hogy sok anulóval biró iskolában a tanár részéről szerfelett sok fáradsággal jár. Ugyanis a szabadban tartott tanításokban legfeljebb 18 tanuló vehet részt, úgy hogy a tanulókat több csoportra kellene osztani. De kérdem, akármely módszer mellett nem kivántatik-e, hogy a tanító minden erejét és minden idejét a tanításnak szentelje? Nem értem, hogy reggeltől estig mi mást se tegyen mint tanítson ellenkezőleg legyenek szabad órái is, a midőn egy részt a fejlődő tudományt figyelemmel kisérhesse, más részt pedig azon mód felett elmélkedhessék, mely által tanítványaival a tudományt legjobban megkedveltethetné. Ha Falke módszere összehason- lithatlanul több fáradsággal járna is, mint bármely más, mégis kellene alkalmazni, különösen kisebb helyeken és magántanitásnál, mert a siker biztos, az eredmény fényes; elismeri ezt Erler is, és Falke joggal hivatkozhatik tapasztalataira. Azonban bármely módszer szerint tanítsuk is a mértan elemeit, egy dolog mindegyik mellett szükséges,ha amathesist ifjainkkal megkedveltetni akarjuk, t.i. az, hogy tudjuk őket úgy vezetni, miszerint gyönyört találjanak a munkán, miszerint belülről indítsa őket valami a tanulásra, miszerint mintegy éhezzenek a tudomány után. Ha ekként már gyermek korukban mintegy mindennapi szükségletökké vált a tudomány, bátran adhatjuk nekik aztán ifjú korukban kemény dióhéjba burkoltan is a szellemi tápot, a héj keménysége nem fogja őket visszariasztani, mert jól tudják ők, mily élvezetes gyümölcs rejlik alatta. MAURITZ REZSŐ.
