Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1865
6 ban nem fordul elé; az olyan képzők pl. mint -túró, femininum -túra, p. o. da-túr-us, rup-túr-a latin képzések a -tör-on, eredetileg tdr-on végződő tökből, mint: da-tór, rup-tór, eredetileg da-tar, rup-tar; a plur. gén. -um, rum vagy is inkább -üm, rum képzője e h. áll: -óm, rom, gör. -<ov, -tor, szkr. -ám, -mm, p. o. (is)-tarurn— gör. rawj’, azaz riöv, szkr. tásam; vőc-um = gör. ponar, szkr. vác-ám. 2. Az t-so r o z at. Ezen sorozatba tartozó gyökszók közt nincsenek olyanok, melyek mind a három fokozaton átmennének mint pl. ez a gyök : fid, ebből lesz először fid-es, per-fid-us, azután confid-o, azaz feid-o (ii-feid-ens előfordul) végr e foid-os (foedus) ; sőt oly gyökszó is kevés van, melyek két fokozaton mennének át, mint pl. ezek: gyök: die, miből először in-dic-o, causi-dic-us, azután deie-o, végre díc-o lesz ; gyök : i (ebben : i-tum), ebből lesz ei-s, ei-t, ei-tur, azután is, it, itur. Az i mint tőönhangzó előfordul a következő szókban : dic-are, gyök : die, szkr. dig. gör. őix (ebben: diixrvfu); i-tum (v. ö. gör. t-juev, szkr. i-mas), gyök: i; vid-eo (v. ö. szkr. vid-mas, gör. píá-utv), gyök: vid; sci-n-d-o, scissus=scid-tus, gyök: scid; qui-s, tőalak : ki-s, gyök: qui—ki stb. Eléfordul továbbá a tőképző elemekben is, p. o. ov-i-s, gör. cp-i-g, szkr. av-i-s, gyök: w, av (az i itt képző); az is megtörténik gyakran, bogy az i a szó végén ingatag helyzete következtében elenyészik, p. o. mens e h. ments, ebből: men-ti-s, szkr. man-ti-s, vagy pedig e-vé homályosul, p. o. men-te-m. Az i ezen elhomályosulása meghatározott törvények szerint történik, p. o. in-dex, in-dic-is, gyök: die; ig-ne-m, a régibb ig-ni-m helyett, szkr. ag-ni-m. Az accusativus ezen elavult alakja, mint tudva van, még gyakran eléfordul, p. o. navi-m és nave-m stb. Az i első fokozata ei (í, é), p. o. deiv-os (deivae, deivinus eléfordulnak), szkr. déva-s, eredetileg dai- va-s, gyök: div (lucere) ; deie-o, szkr. dajk-ámi, gyök: die; ei-tur, gyök: i; feid-o, gyök: fid ; veie-us, szkr. regös, gör. polxog; vinum azaz veinom, gör. poivoq. Deus, ebből gyengült dims, dévos, deivos, tehát divos alaknak mellékalakja, mit deivinus is bizonyít; épen így áll valószínűleg eo e h. éo, ejo, tőalak : aij-ámi e h. aiámi. A szóképző elemekben az é gyakran ei és i mellett fordul elé, p. o. omneis, omnis, omnés stb. Az at és ae-re kevés a példa, ilyenek: praidad, aidilis, aiquom, aire, Caisar, Aimilia, később praedá, aedilis, aequum, aere, (érez) Caesar, Aemilia ; aes-tas e h. aed-tas(v. ö. aitt-co, a’i&-ovaa, aiá-rgi), szkr. gyök. idh (accendere) ; maerere (ebből: maesere, elavult maisere), ellenben miser; aemulus, de imitari stb. Második fokozata az t-nek: oi, oe, ű, p. o. foid-ere, foid-os, gyök: fid; oina, comoinem, oitile, coiravit, moiros, loidos, melyekből később foedere, oena, cómoenem, oetile, coerávit, moeros, loedos lett; a nyelv virágzó korában oe helyett többnyire ű szerepel, így : una, communem, űtile, curavit, murus, lűdus. Találtatik még oe, helyett é is p. o. ob-edire, e h. ob-oidire, ob-oedire (v. ö. audire, ebből: avisdire), n-énum e h. ne-oenom, n-únum= nőn. Az oi átmenete ű-ba úgy történt, hogy először oi-ból ui lett (mint o, ő-ból is igen gyakran lesz u, ű), azután pedig ű, p. o. senatüs, eredetileg senatois, azután senatuis, végre senatűs. 3. Az w-sorozat Itt is, valamint az t'-sorozatban, kevés példa van, melyekben az u fokozatait megkülönböztethetjük, p. o- lüc-erna, gyök: gör. hm, szkr. ruc, tőalak: ruk; ehhez tartoznak: Leuc-esie, Louc-ina, lüc-em, lü(c)-men ; louc-men; düc-em, douc-ere, dúcere, pious, plús,joudex, jűdex, jous, jűs stb. Az u mint tőönhangzó, p. o. ruptus, ru-m-p-o, y. ö. szkr. lu-m-p-ámi, gyök: lup, eredetileg rup; us-tu-s, gyök: us, szkr. us; tu-tud-i, praes, tu-n-d-o v. ö. szkr. tud-ámi, gyök: tud; rub-er, e h. ruf-er, rvf-ros, gyök : ruf=(>vit, szkr. rudh; jug-um=(vl'-év, szkr. jug-arn, gyök: jug; fu-i, fu-turus, v. ö. cpv-róv, gyök: bhu. Ezen tőbeli u azonban gyakran i(ü)-vé gyengül, p. o. lubet, libet, gyök : lubh (cupere, desiderare); manu-bus, lesz manibus; fructifer, corniger, ezekből: fructu-fer, cornu-ger. Tőbeli u nem megy át o-ba, kivéven ezen alakot: fó-re, ebből fü-se, gyök : fü. Az u első fokozata eu, de ez nagyon korán kiveszett a nyelvből; hogy azonban megvolt mutatja ezen egyetlen példa is: Leuc-esius, v. ö. lsvx-ó?, melynek másik alakja Loucetius, Lucetius, basonlóképen eléfordul ; töalakja : Leuc-ent-ios, mely nem egyéb mint a részesülői tő leuc-ent (mint Prudentius, ettől: prudent) további képzése, ezen jelenidöi tőből: leuc-o, gyök: luc, épen úgy mint qpatfyw, ettől: yvy. Ezen eu a hangtan
