Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1865
21 Az a- és o tökhöz tartozó szók, a mint épen mondók, a többesi nominativusban a töbeli önhangzóhoz i-t vesznek föl, mely i az a töönbangzóval első fokozattal ae-vé, az o-val pedig i-vé lesz, tehát mensa-i=mensae, agro-i —agri. Ezen i megvan ugyan a rokon nyelvekben is, de csak majdnem kizárólag a pronomenek kiváltságának lát' szik lenni; hogy a latin és görögben a hatása az a-tőkre is kiterjedhetett, az onnan van, mert a pronomenek tői is többnyire a-ba végződnek, p. o. szkr. tai, hímnem, ettől: ta; tjai, aitai, imái mutatónévmások, ezek pedig :jai, kai, visszahozónévmások; anjai=alii, sarvai=omnes. A görög és latinban hasonlók ezekhez a következő alakok: oí, roí=szkr. tai; isti, ovtoi, roiovzoi, avzoi\ oi=jai; qui= szkr. kai • hi, ií, elavult ei, illi, ipsi, alií=clXXoi— szkr. anjai, ixsivoi. Hasonlók tehát ezekhez : equi=innoi,tauri—'znvgoiívesperí=t<megoi)liberi=éXsv&eQoi,dei,dií,s()tdiis=&so( (egy szótagnak véve, mint II. 1, 18)=&oí. Itt tehát mint látjuk nem szabálytalanságról, hanem csak a specialis szabály bővebb alkalmazásáról lehet szó. Ellenben az épen említett pronomenek nőnemének képzése a szkr.- ban a hímnem képzésétől egészen elüt, p. o. a hímnemü tai alakból lesz tás, anjai-ból anjás; a latin és görögben ezen alakok épen úgy képeztetnekmint a hímnemben, p. o. «*, ettől: oí; reá, ettől: zol,istae, ettől: isti, quae, hae,eae, illae, ipsae, aliae=aXXca stb. Épen így képeztetnek az «-tökhöz tartozó hím- és nönemti szók is, p. o. silvae= vXai, liberae—tXsv&tgat, rubrae—égv&goú, nautae=voivzcu. A latinra nézve megjegyezni való, hogy az e-tők, melyek bizonyára az a-tökhöz legközelebb állanak, az s-et a többesi nominativusban mindig fölveszik, p. o. dié-s, re-s stb. — Nem tekintve az épen felhozott eseteket határozottan ki lehet mondani, hogy a többesi nominativus jelzője a hím- és nőnemben valamint a görög, úgy a latin nyelvben is a szanszkrit as-ból lett: es, gör. sg. Ezen tg ragot a görögben csaknem kivétel nélkül el lehet a tőtől választani. Legegyszerűbben képezvék Ho- merusnál az ilyen alakok: Hhzi-tg, őyi-sg, nóXi-tg és 7ióXt]-sg=nóXrijsg, ebből a belönhangzó megrövidítésével lesz : noXs-sg, ebből ismét nóXsjsg. Az ilyenek legközelebb állanak a szanszkrit alakhoz, p. o. vajas, töalak: ví; sűra- jas, rátajas stb. Az ess-en végződő alakokból képződtek a későbbi attikai nyelv legmegszokottabb alakjai, milyenek : nóXug, zvgatig ebből: zvgtrseg stb. Ezeknek megfelelőleg föllehet még hozni a homerusi nyelvből ezen számnevet: zgtTg, ebből: zgéjsg, szkr. trajas, mely alaknak a latinban egészen megfelel trés, tehát ez sem ebből lett: tries, hanem ebből: trejes, mint szintén minden i-tővel képzett többesi nominativus, milyenek: civés, ebből : civejes, ezen tőalaktól: civi; omnés=omnejesf ezen tőtől: omni stb. Itt-ott a régi latinban és helyett is is fordul elé, p. o. hostis, imbris. — Az «-tők a görögben még gyakran változtatás nélkül fölveszik az tg ragot, p. o. Sgv-sg, vsxv-sg, pózgv-eg. ly&i-tg stb.; a latinban, kivéve su és gru egytagú töket, melyek a casus-képzés- ben csaknem egészen a mássalhangzói tőket követik s ennélfogva az és ragot egyszerűen fölveszik, — es a tőönhangzóval ws-szá lesz, p. o. doműs, tő : domu, fruetús, tő : fructu, arcús, lacüs stb., melyek mindnyájan ezek helyett állanak: domü-es, fructü-es, arcü-es, lacü-es. A mássalhangzói tök a többes-szám képzésében annyira az í-tőkhöz simultak, hogy a régi es ragot (rövid önhangzóval) mellőzve, — mely a görögben még a maga minőségében tűnik föl, p. o. xvv-sg &vyaztg-ts, avsg-sg stb., — az i-tök hosszú é-jü és ragját veszik föl; innen van az aztán, hogy a mássalhangzói tőknek ugyanazon mennyiségű ragjuk van a plur. nominativusban mint az í-töknek, p. o. bov-és, ped-és, patr-és, (tő: pater), fér ent-es (tő : ferent\i}) ; hostés, ebből: hostejes, ezen tőtől: hósti, ovés stb. A semleges nemű szók raga valamint a görögben úgy a latinban is a, mely mindenkor rövid, p. o. ajá=őva, Ságot—dóna, £vyá=juga, alia=űXXa (V. ö. Bopp Vergleichende Grammatik, I. 459. lap.). A szansz- kritban ennek csak az «-tők ragja felel meg, mely hasonlóképen eredetileg egy hosszú á s csak később lett áni, p. o. tá (azok), később tani. Gyakran megtörténik, hogy mind a kétféle rag egymásután áll, p. o. vigváui ad- bhutá (minden csodák) vigvá váriáni (minden gazdagságok) stb. Ha már ezt a hosszú a-t feloldjuk, lesz a -}- a, tehát vigva-á, a latinban dona-a (mert a latin «- és o-névragozás eredetileg a szanszkrit «-tőknek felel meg), később dono-a, végre doná. Ebből látszik, hogy a dona alakot megszakítani így : don-a nem lehet, mert a rag a tőönhangzóval annyira összeolvadt, hogy azt tőle elválasztani teljes biztossággal még a nyelvtudomány sem képes. — Az i- és «-tők az a-t a tőönhangzó után egyszerűen fölveszik, p. o. ammali-a, cornu-a, az intőkre nézve azonban megjegyezni való, hogy gyakran oly adjectivumok és participiumok is, melyeket inkább a mássalhangzói mint az önhangzói tőkhöz számítnánk, az i-tök szerint képzik többesi nominativusokat a semleges nemben, p. o. discordia, ettől: discors, töalak: discord-; paria, ettől: pár, tőalak: pár•; pluria ettől: plus, tőalak: plur-; lábentia, ettől: lábor, töalak: láb ént; flamantia, ditia (mely szintén régi participium) stb. A mássalhangzói tők rendesen képzik ezen casust, t. i. az a-t a tő végén egyszerűen fölveszik, p. o. ca-
