Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1864
6 Igaz ugyan, hogy valamely versnek szabálytalanságából nem lehet még általában egy bizonyos szabály hamisságára következtetnünk, s igaz az is, hogy Fogarasi nem is azt akarta kimutatni, hogy az idézett dal minő mértékkel bír, hanem inkább, hogy minő mértékkel kellene bírnia, ha azt akarnók, hogy dallamához minden tekintetben alkalmazkodjék : de állitsuk csak egymással szembe a felhozott népdal azon részeit, melyek a felállított szabálytól eltérnek azokkal, melyek vele tökéletesen megegyeznek, snem lesz nehéz Fogarasi szabályának hamisságát kimutatnunk. Ugyanis az olvasó rhythmikus érzékére hivatkozva kérdem: vájjon roszabb hangzá- suak-e ezen szabálytalan sorok: Szabadságom el van zárva, Több szerelmet nem koldulok Szabadságért halok élek. mint a következő egészen szabályos sor: Mint a madár kalitkába. — ? s ha — a mint én legalább hiszem — az idézett sorok között a legkisebb rhythmikus különbségét sem lehet felfedezni; nem kell-e szükségkép azon gondolatra jönnünk, hogy bizonyosan más szabálynak kell itt uralkodónak lenni mint az időmértéknek, s hogy az illető népdal dallamának rhythmusa csak oly esetleges valami, a miből a verselésre nézve szabályokat elvonnunk nem lehet? Állításom még tisztább bebizonyitására szolgáljon következő népdal: Még akkor né k e m ígértek Mikor bölcsőben rengettek Már most hozzád jusom vagyon Hogy az anyád nekem adjon. Vizsgáljuk meg ennek különösen első sorát, melynek mértéke Fogarasi szerint : w - - w, s állitsuk melléje a 5. szám alatti népdal harmadik sorát: A ki én hozz ám igaz h ví láthatjuk,hogy az elsőnek második verslába (-kém ígértek) egészen megegyez a Fogarasi által kijelelt mértéknek, amásodiknak második verslába pedig, — ha a „h“ betűt olyannak tekintjük, mint amely hangtorlatot nem képez, szabályszerű Choriambus, s Fogarasi is elismeri annak minthogy ritkított betűkkel irta; — s igy mind a két sornak a fele tiszta mértékkelbir: — s mégis van-e magyar fül, mely azokat oly jó folyásuaknak ismerhetné el. minta fentebb idézett néhány egészen szabálytalan sort? Ha tehát az előbb idézett példából kitűnt, hogy valamely verssornak lehet j ó rhythmusa a nélkül, hogy a szótagok időmértékére nézve benne valamely határozott szabályt lehetne felfedeznünk, a második példából pedig az, hogy lehet oly verssornak is rósz rhythmusa. mely nagyobb részt (sőt bizton merem hozzá tenni egészen) tiszta mértékkel bir: úgy hiszem határozottan állíthatjuk, hogy a magyar vers természetes rhythmusa nem alapszik a szótagok időmértékén, s hogy ennélfogva a magyar népdalok időmértékének kifürkészése csak oly czéltalan tapogatódzás, mint egyes nyelvészek kutatásai, — kik az egymással semmi rokonságban nem álló nyelvek egyes szavainak történetes rokon hangzásából, törekesznek azon nyelvek egymáshoz való rokonságát kimutatni.
