Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1864
5 vagy azt csak mellékesen említve, rája vonatkozólag nagyon határozatlan szabályokat állítanak fel, melyek részint a puszta szótag-számitáson, részint Fogarasi elméletén nem mennek túl. Egy fél évvel ezelőtt megjelent „Költészettan“-ómban a magyar verselésre kiváló figyelmet fordítva, azt a mértékes verseléssel határozottan ellentétbe állítottam, benne uralkodó elvül egyedül a magyar nyelvben uralkodó hangsúlyt tüntetvén fel; minthogy azonban nézeteimet egy tankönyv szűk határai közt kellőleg ki nem fejthettem, különösen pedig az ellenkező nézetek hosszasabb birálgatásába nem bocsátkozhattam, minthogy azonkívül munkám megjelenése ólta további vizsgálódás és szakférfiakkal való értekezés folytán nézeteim e tárgyban részint szélesbültek, részint megigazittattak; jelen értekezésemben a magyar verselés alapelveit újra terjedelmesebben megvitatni szándékozom. Mindenek előtt törekedni fogok a Fogarasi- féle elmélet tarthatatlanságát felmutatni, aztán pedig az Arany által nem eléggé határozottan felállított elvet, mint a magyar verselésben egyedül kötelezőt, s annak valódi üterét feltüntetni. I. Kimutatására annak, mily hasztalan törekvés a magyar népdalokban a hosszú és rövid szótagok váltakozására nézve határozott szabályokat felállítani akarni, s mennyire nem is szükséges az időmérték tekintetbe vétele a magyar nyelv szelleme szerint alkotott versek írásánál ; — mindenek előtt vizsgálat alá kell vennem a Fogarasi által idézett népdalok közül néhányat — azon észrevételekkel együtt, melyekkel azokat Fogarasi kisérte. Az első népdal, melyet Fogarasi nyelvtanának 134-ik §-ában, — hol a magyar népdal versmértékét fürkészi — idéz, a következő : Úgy meg vagyok határozva, mint a csikó kantározva, Szabadságom el van zárva, mint a madár kalitkába De ha egyszer szabadulok, több szerelmet nem koldulok Szabadságért halok élek. mig bennem cseng bong a lélek. Mértéke (Fogarasi szerint): — w KJ ! KJ — — II — KJ KJ — / \j — ^ ^ — KJ — / — — '! — \J KJ — / KJ — — — kj — / — kj kj — // — kj kj — ! kj — — kj kj — j — kj kj — jj kj — — KJ / KJ — ^ ^J Minthogy itt a népdal leirásánál Fogarasi példájára a felállított mértéknek megfelelő verslábakat ritkított betűkkel irtani; lehetetlen, hogy azonnal feine tűnjék, a verslábaknak csak mily meglepő csekély száma felel meg a felállított mértéknek, úgy hogy 16 láb közül csak 5— tehát az egész dalnak még nem is harmad része — nevezhető tiszta verslábnak, — s még ezek között is van egy t. i. „szabadulok,“ mely bizony nem a legtisztább lengedező. Az idézett népdal valódi mértéke (ha már minden áron a szótagokat prosodiailag akarjuk mérni) a következő: — — KJ — / ^ — kJ // — KJ KJ — — — — KJ KJ — — KJ j — — — KJ / — KJ KJ — / KJ — — W KJ KJ — — / KJ KJ KJ — /, — KJ — — / — — — KJj KJ — — — / KJ KJ — — / — — — — / — KJ — Kj/ melyet ha "figyelemmel megvizsgálunk, más szabályt nem fogunk benne találni, mint, hogy a dal négyszótagu lábakból, — vagyis inkább ütemekből áll.
