Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1864
16 1. Minden ütemben legyen egy hangnyomatos szó, melynek első szótagja — mint a legerősebben hangsúlyozott körül a többi szótag arányosan összecsoportosul. Legjobb hangzású a verssor akkor, ha ezen hangnyomatos szó minden ütemnek első szava; — mi azonban csak a kéttagú ütemeknél kívántatik meg szükségkép, melyeknél fölötte rósz hang- zatot szül ha nem az első, hanem a második szótagjokon van hangnyomat, — a többi ütemeknél nem oly lényeges bár melyik szótagjokon legyen a hangnyomat, sőt nem nagy hiba ha egyik vagy másik ütemben nincs is határozott hangnyomat. így a követketkező sor : A gazúasszony j épen || az «'mént | ftjé meg Arany, elég jó folyása, ámbár négy és három szótagu ütemeinek csak egyikében van az első szótagon hangnyomat, -— ellenben kevésbbé jó folyásuak a következők : AZvadultan | a vad | fü alatt Arany és: Tele vagyok | dallal [ mint sugárral | a nap. Tóth Kálmán. 2. Több mint egy hangnyomatos szó ne legyen egy ütemben, mert ha az egyik ütemben két hangnyomatos szó (vagyis inkább szótag) van s az utána következőben egy sincs, a második hangnyomatos szó nagyon magához rántja a következő ütemet p. De azok nem | vigasztalnak Kisfaludy K. ha pedig a következő ütemben is van hangnyomatos szó, a sor nagyon nehézkes lesz, p. Ajkad nem eper | de telt, piros j üde, édes. Tolnai. 3. Minden ütem első szótagján legyen fő hangsúly, vagyis más szóval, minden ütem egy szónak első szótagjával kezdődjék. Ezen szabály alól csak azon kéttagú ütemek vehetők ki, melyek mintegy a négy- vagy három szótagu ütemekhez támaszkodva velők együtt egy egész sort, vagy egy sornak felét képezik, — s melyek első szótagján lehet mellékes hangsúly is; — csak hogy második szótagjoknak nem szabad erősebb súlyúnak lenni az elsőnél, különben, azon rósz hangzat származik, melyet az első pontban említettünk. A mondottak szerint szintoly szabályos a következő sor: Boldogtalan | sága, — mint az, melynek megfelel: Földig ér a | lába. Petőfi. 4. Minél több szótagból áll valamely ütem, annál inkább kell arra nézni, hogy a benne levő szótagok között ne legyen sok nyújtott vagy hangtorlat által hosszúvá vált, mert a sok hosszú szó tagot nem lehet oly gyorsan egymásután kimondani, a mint a hosszú ütemek szótagjait kimondani kell; — ellenben, minél kevesebb szótagból áll valamely ütem, annál inkább kell azokat nem csak súlyos, hanem egyszersmind hosszú szótagokból összeállitáni, hogy ne kelljen nagy szüneteket tartani, hanem az ütemek a benne levő szótagok által minél inkább betöltessenek. Ennyi befolyást tehát kell az ütemek szerkesztésére az időmértéknek megengedni, de csak is ennyit. Ezek azon szabályok, melyeket az ütemek készítésére vonatkozólag megemlíteni szükségesnek tartottam ; a mi már az egyes ütemek összeállításából származó verssorokat és versszakokat illeti, azoknak hosszasabb fejtegetésébe nincs szándékom bocsátkozni; minthogy ezekre nézve Arany János eléggé kimerítő útmutatásokat ad a már említett értekezésében, s jelen soraimnak czélja nem valamely rendszeres, teljes verstan megírása, hanem részint megczáfolása a magyar
