Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1863
9 között, sőt gyakran a szó elején is el szokták hagyni a gyöngébb mássalhangzót pl. ozpaßög h. ozpaóg, ptyáXog (péyug) h. peáXog. Ezzel egybevethető a régi (Pausanias 8, 3, 1 és 5, 5) (PiaXog és (PiaXia, <I>iya- Áog és <ViyaXla helyett és a homéroszi ei'ßio, Xeißco helyett. — A lihentők (aspiratae) gyakran felcseréltetnek, leginkább y d helyett, mint opviéa h. opvr/a, ßa&og h. ßuyog. A (ligámmá gyakran hangoztatik, mint MsaaaFopia (egy nagy síkság neve), Meoaopla helyett. A kezdő hangzó gyakran elesik, mint máshol is a népnyelvben, pl. ÓXiyog h. Xiog, éXatíva) h. Xápvio, upéyio 1». péyco. A p és tt, épen úgy mint Rho- duson, felcseréltetnek, pl. pvrjpa h. mrjpa és viszont ttXoiov h. pXoTov mint az ó-görögben ßpozug popzóg helyett. Az -ősidig képző -oóú^g-re változott és kicsinyítő jelentést vett fel, mint: rá xaXoyepoódia (barátnövendékek, xaXáyspog, xaXóg és yépatv-ból-, barát). A peloponnesusi tájszólásban az igék összevont alakjai helyett a föloldottak fordulnak elő, pl. repúo) tipáéig tipáéi, rtpiü ripáig és zipu helyett, és némely szavak nem declináltatnak, pl. zXyv EXXág, ’EXXáőu helyett. A hétsziget lakóinak nyelvezetében az összevonható igék egy a végzet eleibe tett £ által verba barytonákká válnak és ugyan ezek az aoristusban a a helyett ^-vel bírnak, pl. a zypéio ige a köznép szájában ríjpáio, a hétszigetieknél zypáCa) és aorist. ézrjpaga. A theriaiak, úgy mint a Laconica déli részén lakó maniáták, sajátságos keményen s éneklő accentussal ejtik a szavakat, mi a régi dórokra emlékeztet, s mind szavaik mind kifejezéseikben sok archaismus van, pl. nűg áxoúeig; hogy hívnak ? ó ulóg uou uxoúee Jypij/rpiog, fiamat Demeternek hívják. Az adok-ot őóvio-val fejezik ki, mi a dldiopt törzse AOll bővítve y-vel. Kalymnos, Amorgos és Asty- phalaea lakói majdnem minden igénél az idői előraggal élnek, mint: -pypaipu, rjXeya (eypaipov, eXeyovß. — Patmos lakóinak nyelvezetében nevezetes, hogy a végéles szavakat, mint a régi aeolok, másodélesekké teszik, pl, Apopyog, áXrjíXyg, xaipog és xúXog-1 mondanak 'Apopyág, áXy&rjg, xaipóg és xuXóg helyett sat. A dór s nevezetesen az ó-lakón tájszólásnak legtöbb maradványait tartotta fenn az Argolis és Lakonika között fekvő hegylakók, úgynevezett czakónok, nyelvjárása ‘). Mivel a nyelv sem uj- sem o-görögnek nem mondható s mintegy a kettő között áll s külömben is oly sajátságokkal bir, a melyek következtében minden ismert görögségtől külömbözik, megérdemli, hogy közelebbről megismertessék. — Mindenek előtt, a hangzók használatát illetőleg a czakónban, megjegyzendő, hogy nagyon kiterjedt az a-nak dórias használata az -p helyett, pl. t/noúya és ipiovú, tpuyrj és <po)vrj helyett. Továbbá az y.t gyakran pótolja S} mi azomban a többi köznépi dialektusokban is előfordul, pl. devoápeve, duvápevog helyett. Az , és £ is váltakoznak, mint: xpíe xpéag h. és éxávou ixávio helyett. Az y helyére gyakran tétetik ou, mint : youvaixa, xoua (xúiov) ; too is ej te tik y helyett, pl. xziounou xzurcíü helyett. Epen így találkozik oy az o vagy at helyén is, mint: ozoüpa azópa és ozpoupa ozpwpu h., sőt a ^ouipáX.a szóban az e-t pótolja (xtipuX-rp. Az o rendesen elmarad a szavak elején, mint: vúya ővuya h. (ovu^). — A mássalhangzók tekintetében feltűnik a czakónban a sziszegők sokasága, kiterjedésük a p terére, némely hangok felcserélése, lágyitása vagy kilöketése, pl. ay áll a h. ebben : näoya azaz nö.oa,&oy egyszerű # h. ebben : evdaye azaz ev#£y, zay z h. ebben : zoy't azaz z'i, C 7r h. ebben : y« C,ilpev azaz y« vrupev (tva és űnúywpev, menjünk), £ ß h. ebben: ipo^oúpeve azaz ipoßoupevog, C y h. ebben: vu ipúZoupev azaz y« tpúympev, f #h. ebben: Cciog azaz &eTog (nagybátya) és végre f * h.az e,t, ou előtt, mint: £ai xai helyett. Továbbá oy *) Mullach libr. cit. p. 95. 2
