Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1863
6 két az attikaiak utánzására és finom s virágos nyelvezetre fektetek; sőt a kik az attikai írók hibás sajátosságaikat is felujíták s azért méltán neveztettek ázzexáq o-o>l(uxfíovrcs-eknek Lukianos által. Ezen irók sophistáknak és irályozásuk miatt atticisták-nak neveztetnek. Ide tartóznak Dió Clirysostomos, Aristides. Libanios, Plnlostratos, Heliodoros a regényíró, Longus és mások, továbbá Aelianos, Themi- stios. Himerios és a Traján, Hadrián és az Antoninusokkal egykorú, sok tekintetben kitűnő samosatai Lukianos. Önálló és ügyes vala Julianus császár is. Kisebb érdeme és kevesebb Ízlése van az antik szokások és a görög nyelv tanulmányozása érdekében különben kitűnő Alkiphronnak a levélírónak. Az Antoninokkal egykorú Maximus Tyrius, és az 5-ik századbeli Eunapius és mások szolgailag utánzák a régieket s azért irályuk erőltetett, keresett és dagályos. A dolog természetében fekszik, hogy az atticisták grammatikai törekvésük mellett a rhetorika is virágott. Ez utóbbi nemben működöttek közül megem- lítendők a tarsusi Hermogencs Marcus Aurelius korából és Dionysius Cassius Longinus a 3-ik században. Magában Görögországban a nyelv ez ideig meglehetősen ment volt idegen befolyástól. Midőn a görögök római uralom alá kerülőnek csak nagyon kevés latin szó jutott az első századokban a görögségbe s ezek is csak akkor használtaidnak az irók által, midőn római viszonyokról irának, bár tagadhatlan, hogy a mai köznépi nyelvben előforduló latin szavak közül némelyek még akkor mentek át a népéletbe, ilyenek pjyg rex, óanínov hospitium, naXAzcov palatium sat. A byzanti történetírók nyelvezete, miveltségük és Ízlésük szerint, majd jobb, majd roszabb. Legjobb nyelven irának Theophylaktos Simocatta a 7-ik században, Nikephoros konstantinápolyi patriarcha a 9-ik század elején, Konstantinus Porphyrogenitus a 10-ik században; Nikephoros Bryen- nios és neje Anna Komnena a 12-ik század elején és Joannes Kinnamos ug/anazon század végén. Ámbár a legjelesb görög tudósok Konstantinápoly elfoglalása előtt és utána hazájuk földét elhagyák és őseik míveltségét s irodalmát nyugoton terjesztők s noha ezen időtől fogva a köznépi görög nyelv számosabb költő és prosairó által kezdett használtatni, még sem veszett ki a régi görög nyelv ismerése és használása, mert az irodalom terén a köznépi nyelvezet sokak általi használatának daczára a tudósok mégis ó-görögül irának. Hogy a sok közül bizonyság végett csak nehány páldát nevezzünk, megemlítendő, hogy a História Politica Constantinopoleos 1391-től 1578-ig ó-görögül Íratott.1) Az egyházi irók között az 1530-ban virágzott Pachomios, zakynthusi származású barát, tűnik ki, mint a kinek nemcsak tökéletesen kimívelt görög irálya, hanem remek beszédfolyása is van, s az előadás mesterségében valamennyi kortársát és közel elődjeit fölülmúlja. A görög nyelv és míveltség életben való maradásának tiszteletre méltó bizonyságát adják Demetrios Cantemir és NcxóXaoq 6 Mao- poxopdároq moldva fejedelmek, kik közül az előbbi a „Histoire de 1 Empire Ottoman“ czímfi művében a vele egykorú mívelt görögöket a régiek legjobbjai és legderekabbjaival hasonlítja össze, az utóbbi pedig következőleg nyilatkozik"): „XecpoSvrac d' FXXrjvcov ysvrj, psyúXacg sdxXscacg alwva zbv záXac rrspcßa- Xóvza, oh xat pé'/pe roods évanéuscvsv c yyt] ou náuzav éiezr^Xa ápyacag ptsyaX.ocJjoyiag xac áyycvoiaq“ és más helyen : ,,0'jo rj FXXaq Spcoq navránaacv sprjpoq xaralsAentrai ávdpwv re aoepäv xa'c ßlßXcov, áXi slys xac ob dcéXcrrs zspcdáXzooaa Xsicjjava apyacaq zoXuzsXstaq, — xac év zfj napoúap o éayazca rod ypóvoo árpúrq> cpcXo- tcov’ji vúxrcop re xa'c as ff iypépav avsXczzoixrc rá re ’ EXXrjvaV, xac ónóoo. rj Aarcvcuv xac ’ Apóßwv xac IJspamv ’IraXá~>v zs xac ráXXuov cpcovf^ sbcpoütq guvréiXscrac.“ *) *) A byzantinusok bonni gyűjteményében. a) (PcXo&soo nápspya osX. 17,51 év Bcévvrj 1800.
