Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1862
10 Mauretániában is honos vala a görög műveltség. Bizonyítékul elég legyen a tudományos Juba királyt felemlíteni, ki a pythagoras-bölcselők műveit gyűjti vala. #) A görög nyelvnek a baktriai és indiai királyságokban történt elterjedése bizonyítékául kétnyelvű érmekkel birunk. *) ** ***)) E királyságokban sok görög művész telepedék meg pl. Kalli- machos Tigranes mellett (Plutarch. Lucull. 32 vol. III. pag. 244. ed. Corais). — Ismeretes azon tra- goediai színész is, a ki a párthusi királyok udvaránál Euripides szomorműveit szavalá (Plutarch. Crassus 33 vol. III p. 336 ed. Corais); s Artavasdes armeniai királyról, az imént idézett helyen, ezt mondja Plutarchos : <5 <T ’Apza.ouáadijg xa'c zpayepdiag énolec xa'c lóyoug íypaepe xa'c cozopcag, eúv svcac dcaaáiCpvzac.— Nevezetes még a következő hely Plutarchosnál (de Fortun. Alex. p. 328 D.): xa'c üspoeov xac Souacavüv xa'c redpeoaceov nacdeg rá? Edpcrccdou xa'c Soepoxléoog zpayeodcag rjdov. A mint érezhető, hogy a héber és ennek rokon nyelvágai a 70 forditó és az ujtesta- mentomi könyvek Íróinak nyelvezetére befolyást gyakoroltak, ügy másrészt nem tagadható, hogy a görög nyelv sem maradt hatás nélkül a zsidókra. Tudva levő, hogy sokan közűlök Nagy Sándor kora után és később Alexandriában, sőt Görögországban is laknak vala és tökéletesen görög Műveltségben részesülőnek. Azok között, kik mint Írók szerepeltek, a legnevezetesebb a jeruzsálemi Flavius Josephus, Vespasianus és Titus uralkodása alatt, ismeretes a zsidó háború és Jeruzsálem bevételéről írt müvéről; ’Ioudaixrj cozopca népe aleóaeeog, a 22. könyvben írt zsidó régiségtanárul Cloadaixij apyacoloyca), önéletírásáról ((Dlaßcou ’/warjnou ßiog) és a zsidó nép régiségéről Apion ellen írt művéről: nep'c áp-yacózvjzog ’Iouőaceov xazá ' Ancwvuq, két könyvben, míg a makkabaeusok vagy az ész uralmárul írott mű (elq Maxxußacoug y népe auzoxpázopog loycapou) alig származik tőle. Nem kevésbé nevezetes a zsidók között a Caligula alatt élt alexandriai születésű platonista Philo. A görög nyelv a római és. byzanti császárok alatt folyvást nagy befolyásnak örvendvén, nem csoda, hogy az újabb héber és aramaeus nyelv nagyon is megtelt görög szavakkal. Hogy az egyházi nyelvezet, a mint az az ó-testamentomi fordítás- és az űj-tes- tamentomi könyvekben előfordul, részlegesen az egyházi atyák irataiba átment, már fentebb mondatott. Érdekes leszen ezen irályzatról némit elmondani. Már Pál apostol mondja (2 Cor. c. XI. vs. 6) : el de xa'c cdcwzyg zd> lóyep, áU’ oő zjj yveóoec, — Justinus Martyr, dialog, cum Tryph. p. 200 a szónokok és grammatikusokkal ellentétben a keresztyéneket epclepyoc és epclalrjdelg-eknek nevezi. Ugyan ő mondja (Cohort, ad Graecos p. 33) : ou ydp év lóyocq, áll' év é'pyocg zu zrjq ijpezépag ßeuaeßecag npáypaza. — Basilius mentegetőzik egy levélben (epist. CXLVI) Libanius egykori szónoklattanítója előtt irályának fogyatékossága miatt, mondván, hogy mivel ő Mózses, Éliás és más ilyen barbárul beszélő férfiakkal társalkodik és a tőlük hallottakat hirdeti, igaz értelmet hirdet ugyan de n e m-t udást mutató szavakat (deli' i/pecq pkv, w Hatjpáace, Meuaec xa'c ’Hlca xa'c zeng oőzai paxapcocg ávdpáac aúveapev, éx zrj g ßapßapoo cpeovfjg dcaleyopévocg iypcv zcc kauzdtv, xa'c zá ti aß éxecvwv cpdeyyó- ps'&a voüv pkv ábjUij, légcv dk ápadrp d/g aözá zauza drjloc). Ugyan ily módon ír Libaniushoz még a CXLIII-ik levélben: zc yáp äv ec nocpev Tipög ofJzeog ázzcxcCouaav yldtaerav, nlrjv őze á hé orv écvac padrcjzljg óuoloyű xa'c cpclü. Ezen szavak daczára megmutató Basilius, hogy mennyire hatalmában van a nyelv*) David. Comment, in Arist. Categ. p. 28, a scholl. Arist. **) Grotefend: Die Münzen der Könige von Baktrien. Hannover 1835. ***) Michael Sachs: Beiträge zur Sprach- und Alterthumsforschung aus jüdischen Quellen. 2 Hefte. Berlin 1852. u. 1854.
