Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1862
9 fordulatok, az első először, az utóbbi egyszer értelemben. Eltekintve szókötési rendellenességektől. feltűnik a 11—dik sorb. ávo.ytopíjftrjv, áveytópijaa és a 10-ikben a furcsa éyeyovépijv, éyevópijv helyett. A 21-ik sorb, oőxinmxav vrjpbv e a w elg zljV otxlav ttdzwv,^ helyett oő ne- nwxaot vagy oux íntov 3d top év rjy auzwv olxtrp. valóságos plebejieus fordulat (vrjpbv valamivel nemesebben vepbvvéw igétől 38 top helyett és dg az ev helyett használva mai köz népi görög). A többi nubiai feliratokon különösen a következő sajátságok nevezetesek *): az c0 g nominativusi végzet, mint néha az egyiptomi feliratokon és papyrustekercseken is, tg-re olvad össze, a mely elváltozás a későbbi byzanti és köznépi nyelvezetnek is sajátja, így 'lóikig, Aőpíjltg, A oping olvasható 'loúhog, Aupíjhog és Aopiztog helyett, és genitivusuk <-ra végződik: 'lobit, Aöprjh. — A második declinatio szavainak genitivusában az 00 helyett a dór (ü is található pl. ztö xopíou, Mápxto Koxxrjtto, Kptanm, sőt néha s is, mint: 1'opdtavé, I'opdtavoo helyett. A genitivus plurális néha wv helyett csak to-ba végződik pl. zéxvw zéxvtov h. mint a köznép még manap is ejti. A 3-ik declinatio accusativusa nominativussá válik és az első declinatio szerint ragoztatik, épen úgy mint a mai plebejusi beszédben. — A casusok iránt való érzék annyira meglazult, hogy a genitivus helyett nominativus, dativus és accusativust is találni. ÍJ tív z tg, návzag h. és ív a ív helyett mai vulgáris alakok. — A praepositiók nem kívánnak meghatározott eseteket, hanem akár milyennel állhatnak. Az én’áya&tp formula helyett az igazolatlan z b v én’ áytiilúv és máshol zoig én’ áya&otg található. — Orthographia tekinteteben a mai ejtés egyformaságai szerint cseréltetnek fel a magán- és kettőshangzók, — így péld. p o po v ópo g, poepovópog h.; íxooe, etxotn h.; ápyétog, ápyaitog h.; pijz p e i, prjzpi h.; eiepeóg, íepetíg h.; tp e tloo a e tv, tpiloboiv h.; 1'árjo g, ráiog h.; zéxzov, o bv adzó, zéxzwv és obv aöztö h.; zéxvug, zéxvotg helyett sat. — Sokban hasonlít ezen idiom az Aristophanes Thesmophoriazusaiban fellépő seytha barbár nyelvezetéhez. A mi egyébiránt az ázsiai-görög dialektusokat és az egyes ázsiai nyelvekből a görög Íróknál feljegyzett szavakat illeti, e tekintetben a megmaradt anyag nagyon egyenlőtlen. Ezen irány érdekében megtekinthető: Jablonski de dialecto Lycaonia Traj. 1724 és újra kiadva Stephanus által Londonban; továbbá: Arica seripsit Paulus Boetticher. Halae 1851, a melyben kariai, lykiai, pamphyliai, kilikiai, kappadokiai. pontusi, paphlagon, maryandin, bithyniai és a perzsa, phryg, lydiai, thrák, seytha glossák vannak összegyűjtve. A görögségnek Karthágóban történt elterjedése átalában ismeretes és egyes hadvezérek meg államférfiak, mint Hannibal, példája által be is bizonyítható **). Megemlítendő a következő tudósítás is Justinianusnál (XX., 5): facto Senatusconsulto, ne quis postea Carthaginiensis aut literis Graecis aut sertnoni studeret, ne aut loqui cum hoste aut seribere sine interprete posset. — Diodoros XIV, 77-je is bizonyítja, hogy Karthágóban sok görög lakott nemzeti istentiszteletet tartva. Hanno ne ptnlou c czímíí müvét mint karthágói görög irodalmi emléket bírjuk, csakhogy bizonytalan vájjon maga Hanno szerzé-e ezt görögül, vagy pedig a pún eredetiben írt munka valamely karthágói görög által fordíttatott-e le e nyelvre. *) Niebuhr’s kleine hist. u. phil. Schriften. 2. Sammlung. Bonn 1843. **) Hemsterhuis. in Luciani D. Mortt. XII, 2.
