Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1861
12 Mihelyt a jelentése s a betűk sorozata szerint a héber Vav-nak megfelelő digamma mint külön álló jegy megszűnt létezni, a nélkül azonban hogy ezen bettíhang is elveszett volna, a görögök azt az említett esetekben minden nehézség nélkül pótolhatták ß vagy u-nal. Innen azon glossák Hesy- chiusnál, a melyekben részint a szó elején, részint közepén a digamma a /3-nak alakjában jelentkezik, nem pedig, mint Ahrens hamisan állítja, azzá változott (Lásd libr. II pag. 44 seqq.). Ugyanez (libr. I. pag. 39) szinte egészen elveszti szemei elől a látpontot midőn Boeckh-nek Pind. P. II, 28-hoz az ott előforduló á v á % a, á v rj p, ccvcoc *) szóknak lihentése és ékezéséből vonta azon következtetését, hogy a digamma nem változott v-ná, hanem változatlan kiejtés mellett v Íratott a f jegy helyett. — Egyáltalában a f jegy alatt ismert vagy az ccv ev kettöshangzókban a ß vagy v alakjában jelentkező digamma semmi más betűre el nem változott , mint y-ra, s épen ezért a y-nak a szóképzésben nagy szerep jutott, melyről alább lesz röviden szó. A mi már azon változásokat illeti, a melyeknek a digammás szavak alá vannak vetve: 1. A digamma kieshetik, mint a közönséges alakban tgyov j-égyov vagy ßtgyor helyett (Ahrens lib. II p. 46) vagy xareaxéaae xaTeoxevaoe h. (mint már föntebb láttuk) és az ujgör. (jéga Qtvga h. euoyyog evgoQcpog h. — Megjegyzendő, hogy a legtöbb digamma-kiesést mutató szavak az ujg. népnyelvben (mint drog avtog h.) a régi népnyelv maradványainak látszanak lenni különös egyezésük miatt a feliratok szövegében található számtalan ilyennel. (Lásd különösen Keil. Inscript. Boeoticar pag. 144 seqq.) 2. A digamma egy következő n-val xy-vé egyesülhet. Ez csak az ujg. népnyelvben szemlélhető péld. y.avaig helyett '/.ágig. 3. A digamma y-vá változhatik. A legközönségesb változás az, hogy a y hangváltozás által a digammának pusztán helyettesitője. Ide számíthatók a Coiq>. Inscrip. 1574 v. 4 és 6 előford. rava- glcDvog Vádwvog, a mely szavaknak megfelelő digammás alakjuk eléggé ismeretes (Giese 190 1. és Ahrens lib. II p. 45). Boeckhnek nem kellett volna a kövön levő e két olvasatot favatgíiovog és fáőax- vog-szá változtatnia, a y-át Giese szükségesnek tartá az id. helyen, az utóbbi változtatás pedig Ah- rensben talált helyeslőre (libr. I. pag. 169 seqq.) Hesychiusnál sok y-val kezdődő szó, a melyekről részint valószínű, részint bebizonyítható, hogy eredetileg digammások voltak, nagy vitára adott alkalmat a tudósoknak, a kik közül végre Buttmann (Lexil. II. 161 1.) és Giese (293 sk. 1.) e jelenetet valamely dialectusnak tulajdoniták, Ahrens és mások azt mondák, hogy ez Hesychius és elődjeinek tévedése, mivel a j~ jegy többé nem létezése miatt zavarba jővén azt y-val pótolák. Giese nem veté ugyan egészen el e nézetet a 294-ik lapon mégis azt mondá, hogy e y-ás szavaknál valami tájszólási változásának kell lennie a digammának. Ez általában véve helyes; vannak azonban esetek, a hol a y szóhoz járul, a nélkül, hogy ott eredetileg digamma lett volna péld. a Suidás által említett yáXXil; áXXi^ h. Ezt mondja t. i. állma xXagvd'axazá OeooaXovg. KaXXíguxog (fr. 149) állma XQvasígam éeQyogévrjv évérgmv (olv. évexrjoiv). Oí id not a i y á X X i x á ipacii%avzi]v. — Épen oly kevéssé volt ovXov (Íny) digammás és az ujg. népnyelvben mégis yovXov vagy yoűL-nak hangzik. Ebből az következik, hogy a yágga mozgó betű, a mely eredetileg digammátlan szavakhoz is járulhat s ebből egyszersmind kiderül, hogy azon szavak elejéről is leválhatott, a melyekben az eredetileg a tőhöz tartozott, a minek legismertebb példánya a yaía-ból rövidült homéroszi aia. Egyébiránt a yáaga-mik a szók elejére való tétele, pótoljon az egy eredeti digammát vagy sem, oly valami közönséges dolog a későbbi görögségben s az ujg. népnyelvben, hogy fölösleges volna itt sok példát fölhozni. Az ásidagog szóból, melyaCod. Barocc. 159-ben helyesen származtatik áiio %ov áel d'airxead'ca, később yaeldaQog lett. Ezért áll az Etym. Gud.-ban yaeíd'agog nayá %o áel őaí- QEOxhai Xéyevai yaeídaQog xal áeídagog. A mostani nép a ydidagog vagy yáőaQog-1 (szarnál’) mondja, az iaxgóg szónak van egy mellékidoma yiazgóg, a mely nem csak a mai népnyelvé, hanem már előbb volt használatban. Csodálatos a mai köznyelvi yvióg is vlóg h., a mely szóban a gamma a digammát pótolja az vióg szó fvoi vagy (pvu)-h6\ származván. A régiek ßöa% vagy ß(öl; nevű hala az uj- görögben majd ßovna majd yovrca. Már Oppián lib. I Hal. v. 110 régi magyarázója ßoöxeg-t ßovneg- szel magyarázza és Simeon Magister de Quadrup. Ducange-nál ßumeg-röl ezt mondja: oí naga %iat Xeyógevoi ßovneg xa'i yovnsg. Ezen példák elégségesek annak bebizonyítására, hogy nem Hesychius hibázott, midőn a digammás szókat a gammások közé sorozá, hanem azok, kik neki e hibát tulajdoni*) Sehol. Pyth. II, p. 315 Boeckh. «’s ávátav) dg árt]y xat ßhißrjv. Alohxtög de 10 aváiav nfioriyuytv. ixslvog iáv yá(> raffi Svo ycorrjerzce /teza^v, ivzi&éacn zd v, óig in\ zov átjo ävrjg, xal cívtag. őze de crvficpcoróv lázi fitzn^v, ovxézi.
