Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1860
8 nám, hogy még nem lehet reggelit kapni, mert nagyapámnak némi emberekkel van dolga; aztán ha estebédre jó'ne, azt mondanám, hogy fürdőben van; ha pedig már nagyon is ennie kívánna, úgy azt mondanám, hogy asszonyainál van, mig csak őt is mindaddig úgy nem tartóztatnám, mint ő engem szokott visszatartóztatni nem eresztvén be engem hozzád. Oly annyira mulattatja vala őket Kiirosz az asztalnál, napközben pedig valahányszor észre vette 10), hogy nagyapjának vagy anyja testvérének valamire szükségök van, bajosan előzi vala meg őtet más annak tevésében, mert nagy örömmel teszen kedvökre mindent, a mit csak tehet vala. Miután pedig Man- dane készületeket kezde tenni, hogy férjéhez ismét visszatérne, megkéré 1’) őt Asztüagesz, hagyja nála Küroszt. 0 ugyan — felele Mandane — apjának mindenben kedvére akar lenni, úgy véli azonban, hogy bajos dolog a fiút akaratja ellen ott hagyni. Ekkor igy szól Asztüagesz Klirosz- hoz: Kedves gyermekem, ha nálam maradandsz, először is a hozzám való bejöveteleden Szákásznak semmi hatalma nem lesz, mert valahányszor be akarsz hozzám jőni, az tenhatalmadban fog állani, sőt annál szívesebben látlak, minél gyakrabban fogsz meglátogatni. Azután meg használatodra lesznek lovaim s más egyebem, valamit csak akarsz, és mikor elmennél, elvihetnéd azokat, melyeket te magad akarsz. Az ebédnél pedig magad módjában szeriben tetszésed szerint fogsz eljárhatni. Végre mind a jelenleg vadas kertben találtató állatokat neked adom, mind pedig más különféléket fogok gylijtetni, melyeket te, mihelyt lovagolni tudsz, üldözhetsz nyíllal és kopjával s elejthetsz úgy mint a nagy emberek. Gyermekeket is adok játszó társakul, és egyebet is a mit akarsz csak mondd meg, nem fogom tőled megtagadni. Miután Asztüagesz ezeket monda, kérdezé anyja Küroszt, ott akar-e hát maradni vagy vele elmenni. Kürosz semmit nem gondolkodván, csak hamar azt feleié, hogy ott szeretne maradni. Aztán hogy anyja ismét kérdezé, hogy miért, ő ekkép felele: Otthon, kedves anyám, kortársaim közt a legjobbnak tartatom, minthogy az is vagyok, úgy a kopja mint a nyilvetésben, itt pedig tudom, hogy a lovaglásban hátrább állok kortársaimnál, és ez, tudd meg édes anyám, nekem igen nehezemre esik. Ha pedig itt hagyan- dasz és a lovaglást megtanulandom, reméllem, hogy mikor Persiában leszek, az cttan való jeles gyalogokon könnyen túl fogok tenni, mikor pedig ide Mediába visszatérendek, azon leszek, hogy nagyatyámnak mint legjobb a jó lovasok között segítségre legyek. Anyja pedig monda megint: Hát az igazságot gyermekem, hogy fogod itt tanulni, midőn ott vannak tanítóid ? Kürosz felele: Azt én már — kedves anyám—jól tudom. Hogy tudnád? kérdé Mandane. Hiszen — felele Kürosz — engem a tanitó mint olyat, a ki már mi az igazságos jól tudja, mások birájául is kezde alkalmazni, s egyszer már meg is vérének egy Ítéletért, miért hogy nem igazságosan hoztam vala 12). Vala pedig az ügy következő: egy nagy fiú, kinek rövid dolmánya vala, levetkeztete egy kis fiút, kinek hosszú dolmánya vala, s arra rá adá az övét, ő pedig azét ölté fel. Én tehát felettek bíráskodván, úgy gondolám, hogy mindkettőre nézve célszerűbb, ha mindenik a neki jól álló öltönyt tartja meg. Ezen alkalommal megvere engem tanítóm, azt mondván, ha arról kellene, mi az illendő, ítélnem, akkor igenis úgy kellene cselekedni; de ha arról, hogy melyiké a dolmány, akkor azt kellene gondolóra venni, melyik félen van a birhatás jog; vájjon annak kell-e bírnia, ki erővel élvévé, vagy annak, ki azt magának pénzen megvevé. Azután meg úgy mondá: hogy a mi törvény szerint való, az igazságos, a mi pedig ellene való, az erőszak. Azért is úgy kívánja vala, hogy az Ítélő mindenkor a törvény szerint hozzon ítéletet. Ekképen — kedves anyám — én egyáltalában értem már mi az igazság, ha azonban még azon kívül valamire szükségem lenne, arra engem imhol nagyapám meg fog tanítani, — De, kedves fiam, nem ugyanaz tartatik ám nagy-
