Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1860

8 nám, hogy még nem lehet reggelit kapni, mert nagyapámnak némi emberekkel van dolga; aztán ha estebédre jó'ne, azt mondanám, hogy fürdőben van; ha pedig már nagyon is ennie kívánna, úgy azt mondanám, hogy asszonyainál van, mig csak őt is mindaddig úgy nem tartóztatnám, mint ő engem szokott visszatartóztatni nem eresztvén be engem hozzád. Oly annyira mulattatja vala őket Kiirosz az asztalnál, napközben pedig valahányszor észre vette 10), hogy nagyapjá­nak vagy anyja testvérének valamire szükségök van, bajosan előzi vala meg őtet más annak te­vésében, mert nagy örömmel teszen kedvökre mindent, a mit csak tehet vala. Miután pedig Man- dane készületeket kezde tenni, hogy férjéhez ismét visszatérne, megkéré 1’) őt Asztüagesz, hagyja nála Küroszt. 0 ugyan — felele Mandane — apjának mindenben kedvére akar lenni, úgy véli azonban, hogy bajos dolog a fiút akaratja ellen ott hagyni. Ekkor igy szól Asztüagesz Klirosz- hoz: Kedves gyermekem, ha nálam maradandsz, először is a hozzám való bejöveteleden Szákász­nak semmi hatalma nem lesz, mert valahányszor be akarsz hozzám jőni, az tenhatalmadban fog állani, sőt annál szívesebben látlak, minél gyakrabban fogsz meglátogatni. Azután meg haszná­latodra lesznek lovaim s más egyebem, valamit csak akarsz, és mikor elmennél, elvihetnéd azo­kat, melyeket te magad akarsz. Az ebédnél pedig magad módjában szeriben tetszésed szerint fogsz eljárhatni. Végre mind a jelenleg vadas kertben találtató állatokat neked adom, mind pe­dig más különféléket fogok gylijtetni, melyeket te, mihelyt lovagolni tudsz, üldözhetsz nyíllal és kopjával s elejthetsz úgy mint a nagy emberek. Gyermekeket is adok játszó társakul, és egyebet is a mit akarsz csak mondd meg, nem fogom tőled megtagadni. Miután Asztüagesz ezeket monda, kérdezé anyja Küroszt, ott akar-e hát maradni vagy vele elmenni. Kürosz semmit nem gondol­kodván, csak hamar azt feleié, hogy ott szeretne maradni. Aztán hogy anyja ismét kérdezé, hogy miért, ő ekkép felele: Otthon, kedves anyám, kortársaim közt a legjobbnak tartatom, minthogy az is vagyok, úgy a kopja mint a nyilvetésben, itt pedig tudom, hogy a lovaglásban hátrább állok kortársaimnál, és ez, tudd meg édes anyám, nekem igen nehezemre esik. Ha pedig itt hagyan- dasz és a lovaglást megtanulandom, reméllem, hogy mikor Persiában leszek, az cttan való jeles gyalogokon könnyen túl fogok tenni, mikor pedig ide Mediába visszatérendek, azon leszek, hogy nagyatyámnak mint legjobb a jó lovasok között segítségre legyek. Anyja pedig monda megint: Hát az igazságot gyermekem, hogy fogod itt tanulni, midőn ott vannak tanítóid ? Kürosz felele: Azt én már — kedves anyám—jól tudom. Hogy tudnád? kérdé Mandane. Hiszen — felele Kürosz — engem a tanitó mint olyat, a ki már mi az igazságos jól tudja, mások birájául is kezde alkal­mazni, s egyszer már meg is vérének egy Ítéletért, miért hogy nem igazságosan hoztam vala 12). Vala pedig az ügy következő: egy nagy fiú, kinek rövid dolmánya vala, levetkeztete egy kis fiút, kinek hosszú dolmánya vala, s arra rá adá az övét, ő pedig azét ölté fel. Én tehát felettek bírás­kodván, úgy gondolám, hogy mindkettőre nézve célszerűbb, ha mindenik a neki jól álló öltönyt tartja meg. Ezen alkalommal megvere engem tanítóm, azt mondván, ha arról kellene, mi az illendő, ítélnem, akkor igenis úgy kellene cselekedni; de ha arról, hogy melyiké a dolmány, akkor azt kellene gondolóra venni, melyik félen van a birhatás jog; vájjon annak kell-e bírnia, ki erővel élvévé, vagy annak, ki azt magának pénzen megvevé. Azután meg úgy mondá: hogy a mi tör­vény szerint való, az igazságos, a mi pedig ellene való, az erőszak. Azért is úgy kívánja vala, hogy az Ítélő mindenkor a törvény szerint hozzon ítéletet. Ekképen — kedves anyám — én egy­általában értem már mi az igazság, ha azonban még azon kívül valamire szükségem lenne, arra engem imhol nagyapám meg fog tanítani, — De, kedves fiam, nem ugyanaz tartatik ám nagy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom