Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1860
16 életbe való lépés által a görög nyelv tudása soknál szélesebb alapot nyert, még pedig oly alapot, a melyen állva, sokszor nagyon nagyon jó szolgálatot tehet a mai beszélt nyelv elsajátítása a klasszikusok műveinek nyelvtani boncolgatásánál, és ezen alap rövid fejtegetése képezi értekezésem második részét. II. Nem tekintve a most élő műveltebb görögök társalgási és irodalmi nyelvét, a mely a föntebb kiszabott határok között mozogva a régi görögökétől majdnem semmiben sem tér el, nem köthetem eléggé szivökre a görög nyelvet tanítóknak az alrendü köznép nyelvével való megismerkedést. — Egy kiaknázhatlan bánya ez a görög filológusra, a mennyiben a régieknél előforduló tájszólási különbségeket itt is a legnagyobb mértékben látja képviselve és igy ez által amazokra fény deríttetik; a ki a népnyelvet ismeri, nincs annak szüksége sem az ó-szövetség LXX fordítói nyelvezetéhez, sem az új-szövetségi eltérésekhez a közönséges attikai tájszólástól semmiféle nyelvtanra; nem fog az fönnakadni, sőt gyönyörködni az Arisztofanesz Thesz- moforiazúszáiban színpadra léptetett scítha barbár kiejtésén, mert az ázsiai műveletlen osztály most is épen olyan barbár betűcserével ejti azt. Gondolják meg, hogy, mint hiteles Írók állítják, az irodalmi nyelv a görögöknél is mindig különbözött némileg az alosztályból való népétől, és akkor csekély eltéréseken nem fognak soha fennakadni. Fontoljuk meg továbbá még azon körülményt is, hogy múltúnk a bizánci irók felé fordítja figyelmünket, a kik műveinek megértéséhez azonban a népnyelv, ha némi kifejezéseket egész biztossággal akarunk helyesen megérteni, mint azt az ismerők nagyon jól tudják, semmi módon sem nélkülözhető. A most élő görög népnyelv leginkább aeol és dór elemekből fill és azért a görög tudósok által aioXo ö w q iy.1] őláX ey.ro £-nak neveztetik és a tájejtés szerint hét fő dialectusra osztatik t. i. a keleti vagy kis ázsiai, khioszi, krétai, ciprusi, peloponnesusi, hétszigeti és végre még az albániaira. A kisázsiai nevezetes a lihenetes betűk megkeményítéséről, a mint a scitha Ariszto- fanesznél beszél p. zéXw &éX(o, air()ía aí&Q a. A khiosziak még ma is élnek a homéroszi y.s szócskával, szinte ők használják dóriasan lyfrj vij helyett d 8 a v á-t. A ciprusiak és rhódu- sziak a két magánhangzó között levő gyöngébb mássalhangzót kivetik p. OTQaóg or q a ßó g} pieáXog fieyáXog sat., mint Pauszaniasznál (8, 3, 1 és 5, 5) (fia X o g és (f i a Xí a, <PiyaXog és<t>iyaXía helyett és Homernál elßw Xeißco helyett. Rhodusz szigetén a fi és n betűk felcseréltetnek p. n v rj[ia — fiv tj fi a, és viszont f^iXolov = 7iXolov mint a régieknél ßQorig és fioQróg (iioQTÓg• avxXqwnog &vr{róg Hesych.), és ß a (> v á fi e v v g — fxaQváfLEvog helyett (1. Mommsen, Un- terít. Dialecte 35 lap, 48 jegyzet). Karpathosz szigetén a dór sajátság szerint ma is e-t ejtenek o helyett p. n evr ixo g — nov r ixóg, xaO~’ eXov = y.a&’ ÖXov (hasonlítsd össze a példákat Ahrensnél p. 122, minők a régieknél eßßefitjxovra és 'AnéXXwv sat.). Nagy fontosságú volna közelebbi vizsgálás alá venni az Argolisz és Lakonia között levő hegylakók (Czakonok) nyelvét, mely a lakonok ívj elvének maradványa és a dorismus meghatározásában még bizonyára nagy szerepet fog játszani; ezen nyelv annyira megtartotta ősi tipuszát, hogy a többi görögöknél már végkép eltűnt perfectumot is megtartotta még. E nyelv y á-t mond yáXa h., mi a régi d cJ és Kpt szavakat juttatja eszünkbe; ha a czakón továbbá noXira,
