Baár-Madas református felső leányiskola és nevelőintézet, Budapest, 1914
Az 1914-15. iskolaév történetének főbb adatai
Hogy a komoly jelent minél jobban emlékezetükbe véssék, hogy tudják, mennyi vérbe, mennyi áldozatba kerül szeretett hazánk területének megvédése, jövendő boldogságának megalapozása, ahol csak lehetett, iparkodtunk minden tárgy keretében de különösen az iskolai dolgozatok háborús tartalma, különböző alkalmakkor szavalt háborús költemények előadása által őket a haza- és felebaráti szeretetben megerősíteni, lelkűket a női önfeláldozás magasztos érzéseivel felvértezni. A hatás nem maradt el: a leánykák a lehetőséghez mérten igyekeztek enyhíteni a harctéren küzdő katonák szenvedéseit: kötöttek, varrtak kézimunkaórán és szabad idejükben, oly nagy hévvel, hogy igazán öröm volt nézni. Készítettek a tanítónőkkel együtt 101 hósapkát, 74 hasmelegítőt, 78 pár csuklóvédőt, 26 pár térdvédőt, 44 flanellinget s gyűjtöttek maguk között 65 koronát a hadbavonultak árvái javára, jegyeztek hadikölcsönt, rendeztek nagyszabású jótékonycélú előadást a budai Vigadóban, melynek tiszta jövedelméből 100 koronát a katonák részére szánt vallásos nyomtatványokra áldoztak, 678 koronát pedig a Hadsegélyző Hivatalnak küldtek. A VI. osztály tanulói ezenkívül zsebpénzükből 85 koronát adtak a világtalan katonák részére, szóval átérezték a nagy hivatást, mely mindenkor, de különösen most a nőre vár a jótékonyság gyakorlása terén. A Hadsegélyző Hivatal meleg sorokban köszönte meg a tanulók buzgalmát. A tanári testület is derekasan kivette részét a jótékonyságból: fizetésének egy százalékát (210 koronát) református kórházak céljaira juttatta, egyik hadikórházban 5 ágyat szerelt fel, ruha- és fehérneműt küldött a megsebesültek részére. Résztvett a különböző társadalmi segélyakciókban, sőt egyesek a sajtó és irodalom útján is szolgálták a szent ügyet. Eltekintve a mindannyiunkat általános izgalomban tartó hangulattól, minden rendben folyt s a tanévet szép eredménnyel május 21-én bezártuk. Iskolai ünnepségek. Ez évben is — dacára a nyomott hangulatnak — a szokott ünnepségeket megtartottuk, főleg azért, hogy a hazaszeretetei minél inkább ébren tartsuk, fejlesszük a tanulókban. Az iskolaév megnyitási ünnepe szeptember 19-én volt, midőn az igazgatónő ismertette röviden a mai napok nagy eseményeit s 9
