Baár-Madas református felső leányiskola és nevelőintézet, Budapest, 1913
A francia nyelv tanításáról
A francia nyelv tanításáról.1 Idegen nyelvek tanításánál az első kérdés, amely rendesen felvetődik, az, hogy a velők való foglalkozás általános művelődési avagy nevelési szempontból fontosabb-e? Hogy idegen nyelveket érdemes tanulni, azt senki sem vitatja, kérdés azonban, hogy magából a tanulási folyamatból van-e valami értékes nyereségünk? A kulturális és pedagógiai érték ezen megkülönböztetését nem tarthatjuk helyesnek, mert szerintünk a kultúrértékekhez nemcsak azokat az előnyöket kell sorolnunk, amelyeket valamely nyelvnek tudása a nagyvilágban nyújt nekünk, vagy azokat a szellemi javakat, irodalmi és művelődési területeket, amelyekhez ajtóul szolgál, hanem azt a határt is, amelyet az idegen nyelvekkel való foglalkozás önnönmaga közvetlenül gyakorol reánk, s amely pld. a francia nyelvnél hármas hatás: aesthetikai, amennyiben a formai szépérzéket fejleszti, logikai, amennyiben hozzászoktat bennünket a pontos és szabatos fogalmi meghatározásra, s végül psychologiai, amennyiben beszédünk bizonyos szellemi élénkséget nyer általa. A módszer, mint minden iskolai tárgynak módszere, több tényezőtől függ: az emberi lelki világ általános törvényeitől, tanulásunk céljától s tárgyunk természetétől. Az elérendő cél gyakorlati vagy ideális volta szerint szokták igen gyakran az összes tantárgyakat két nagy csoportba sorolni, elfelejtve, hogy a két szempontnak egy harmadik, magasabb szempontban kell egyesülniük s hogy minden tárgy tanításában ez a magasabb cél, amelyet sohasem szabad szem elől tévesztenünk : 1 Wilhelm Münch nyomán. (V. ö. dr. A. Baumeister: Handbuch der Erziehungs- und Unterrichtslehre für Höhere Schulen.) 3 1*
