Baár-Madas református felső leányiskola és nevelőintézet, Budapest, 1913
A francia nyelv tanításáról
Könyv nélkül is tanítsunk eleget. Kezdhetjük Lafontaine meséivel, majd sorra kerülnek Béranger chansonjai, Hugo Victor s a XIX. s akár a XX. század lirikusai, akiknek műveiből bő antho- lógiáink vannak. S a felső fokon nem fog ártani egy-egy klasszikus tragédiarészlet könyv nélkül taníttatása sem. A költemények fordításánál törekedjünk arra, hogy fordításunk ne csak helyes és magyaros, de lehetőleg költői is legyen s e célra használjuk fel, ha mikor alkalmunk akad reá, a magyar költői műfordításokat, ami egyszersmind érdekes összehasonlításokra is nyujthatalkalmat. * Ami a költői müvek tárgyalását illeti, kísérjük mindig figyelemmel a cselekményt a maga egészében — különösen a drámai olvasmányokra gondolunk most —, az egész költői műnek felépítését, a jellemek fejlődését, a cselekvény menetét stb Ezzel a gondos figyelemmel tartozunk nemcsak minden költői műnek, de a tanulóifjúságnak is, amelyben igyekeznünk kell az érzékenységet a művészi szép iránt s az érdeklődést a művészi szép szabályai iránt felkelteni. Ami a szókincset illeti, ennek elsajátítása még nem egy a nyelvnek a tudásával, amint azt a naiv felfogás hirdeti, de az elvitázhatatlan, hogy nagyon fontos eleme a nyelv tudásának. Kérdés már most, hogy történjék ez az elsajátítás? Esetről esetre-e, az olvasmányok véletlen sorrendjében, vagy tervszerűen-e, elkészített szócsoportok szerint? Bármelyik utat válasszuk is, ne felejtsük el, hogy a szótudásban is vannak fokozatok és különbségek. Sok szót annyira ismerünk csak, hogy csakis összefüggő, Írott szövegben válik előttünk jelentése ismét tudatossá, míg más szó jelentése mindig tudatos előttünk. Vannak megint szavaink, amelyeket teljesen tudunk használni írás közben s végül olyanok, amelyeket szóval és írásban egyforma könnyűséggel használunk. Van tehát receptív és produktív szókincsünk s mindegyikben két fokozatunk. Természetes, hogy a produktív csoport — épp úgy, mint az anyanyelvben is —- sokkal szükebbkörü, mint a másik. De egy bizonyos terjedelmet itt is meg kell kívánnunk. S az okvetlenül megtanulásra váró szók közé soroljuk nemcsak a leg- szokottabb abstract szavakat, igét, főnevet egyaránt, továbbá a legjellemzőbb mellékneveket és határozószókat, kötő-és előljárószókat, hanem a mindennapi életnek bizony elég szépszámú leggyakoribb és legszükségesebb konkrét kifejezéseit is. 22
