Baár-Madas református felső leányiskola és nevelőintézet, Budapest, 1912
Önismeret. Türelem.
I künkbe, elnéző jóakarattal palástolgatjuk azt, amit ellenkezőleg nemcsak látásunk középpontjába helyezni, hanem egyenesen kitartó szívóssággal visszafejlesztenünk kellene. így történik azután, hogy az önismeret hiánya képzelődéssel szövetkezve (magunkkal szemben csaknem mindnyájan elfogultak vagyunk) haladásunknak a legnagyobb akadálya, a nyugodt, derült életnézet, a mértéket tartó akarat, szelíd megnyugvás stb. oly nehezen tud meghonosodni nálunk. Ott maradunk, ahol voltunk. Foerster kifogyhatatlan a talpraesett hasonlatokban, amelyekkel az efféle megakadt emberek állapotát példázza. „Olyanok“, mondja a többek között, „mint a megállóit órák. Mert hogy magukat tökéleteseknek tartják és hibáikat nem láthatják, nem is mehetnek előre, egyszerűen állva maradnak. „Hallottatok-e már, így folytatja hasonlatait a zürichi tanár, gyermekhangű embert? Ugy-e milyen furcsán hangzik, nem bírjuk megszokni. Éppen ilyen szokatlan dolog, ha az ember teste tovább fejlődik, míg a benső ember megtartja gyermekszokásait és hiú, neveletlen kamasz marad. És ez mind hiányos önismeretből ered. Csak aki ismeri magát, uralkodhatik önmaga felett, éppen úgy mint a mozdonyvezető csak akkor tudja kormányozni a mozdonyt, ha annak minden részecskéjét ismeri és tudja, mennyi fűtést bír el a kazán és melyik szelentyüt kell nyitni, csukni, mely részeket kell különös gonddal olajozni.“ Az önismerethez őszinteség, nyílt szem kell, az egyéni jóra- való tulajdonságok beplántálódásához, a rosszak visszafejlesztéséhez még ennél is több: önuralom és türelem. Türelem. Nem arról a szenvedőleges türelemről -vagyon itten szó, mely gyámoltalanságból, ügyefogyottságból ered, hanem arról, mely magasabb érdekekből a jelen kényelmetlenségeit elviselni, az indulatokkal harcra kelni kész. Mitis jelent? Azt az erőt, mely nélkül itt e földön egyetlenegy lépést sem tett a művelődés, az erőt, mely munkában felolvadva az. ember számára meghódítá a világot és megtörte a vadság jármát. Évezredeken át lényeges része van minden nagy és szép alkotásban. Ruskin, aki legtöbbet tett talán, hogy a népet a tudatlanságból, a gazdagokat pedig az önzésből kiemelje, mélyen tekintett bele a dolgok lényegébe, midőn a következő Szavakkal tájékoztat: „az erőnek legfinomabb legértékesebb alkatrésze a türelem, minden gyönyörnek gyökerét türelem táplálja. Még a remény sem nyújt boldogságot, ha türelmetlenség férkőzik melléje!“ Jó tanítómestere- volt: az édesanyja, akinek hatásáról elismeri, hogy szigorú, türelmes tanításának köszöni- 5 — k-_ .. -