Baár-Madas református felső leányiskola és nevelőintézet, Budapest, 1912

Önismeret. Türelem.

ÖNISMERET. TÜRELEM.

„Wer sein selbst Meister ist und sich beherrschen kann, Dem ist die weite Welt und Alles unterthan.“

P. Fleming.

Egy újabbkori gondolkodó (Schopenhauer) az élet javait három csoportba sorolja. Az elsőbe azokat, amelyek a személyiség fogalmához tartoznak, a másodikba, amelyek a tulajdont, a vagyont alkotják és végre a harmadikba azokat, amik a külső hírnévre vonatkoznak, rövidre fogva a következő kérdések szerint: Mi valaki? mije van valakinek? és minek mutatkozik, látszik valaki? Azt mutatja ki, hogy sorsunk túlnyomó mértékben az első csoportbeli tulajdonságok (egészség, erő, vérmérséklet, erkölcsi jellem) értékétől függ. A személyiséget alkotó eme tulajdonságok, kiváltságok értéke, az emberi meghatározásokból eredő tulajdonok értékével úgy viszonylik, mint a színpadi királyság az igazi királysághoz. Az ember jólétére nézve az a legnagyobb fontosságú, amije önmagában van. A nyugodt, derült vérmérséklet, tiszta, élénk, éles, helyes felfogású észtehetség, mértéket tartó, szelíd akarat: olyan elsőbbségek, melyeket semmiféle rang vagy gazdagság nem pótolhat. Ezt (ami egyébként szinte kézzelfogható) igazolja Goethe egyik kijelentésével is: „az emberek legnagyobb szerencséje csakis az egyéniség“. A rossz egyéniség: nagy átok. Szinte önként következik, hogy „ha valakinek az egyénisége rossz, akkor minden élve zete olyan, mint amilyenek a legfinomabb borok annak, akinek epe van a szájában.“ A mérsékelt, szelíd jellem szorult helyzetében is megelégedett lehet, az epés, irigy, gonosz minden gazdagsága mellett sem az.

Rossz egyéni tulajdonok, jó egyéni tulajdonságok: életünk boldogsága és boldogtalansága jórészt ezeken fordul meg. Mi a