Baár-Madas református felső leányiskola és nevelőintézet, Budapest, 1912

Hat nap a Tátrában

kis bánatunk is oly hamar elmúlt, akár a nyári zivatar, különösen mikor a szép poprádi tóban gyönyörködhettünk. Erdőkoszorúzia mélyedésből csillog ki a zöldesfényü tó s az egész rendkívül vonzó, megnyerő hatással volt reánk. Egy helyes kis menház épült éppen a partján, honnan valóban elragadó kilátás nyílt a hófedte csúcsokra és a közéjük beékelt sötétzöld színű tóra. Az egész oly vadregényes volt s talán ez okozta, hogy a poprádi tó sokkal jobban tetszett, mint a csorbái, mely már modern fürdőhellyé alakult, ahol drága pénzért még egy kis elhagyatott és nyugodt „vadregé- nyességet“ sem lehet kapni. Több tó megtekintésére már nem volt időnk, azért még csak a Tátraíüredekhez látogattunk el és a tarpataki vízesésben gyönyörködtünk. Már távolról hallatszott a patak vizének tompa morajlása és mikor közelebb jutottunk hozzá, a csodálkozástól alig tudtunk szóhoz jutni. A magas sziklákról aláeső víztömeg dübörögve, tajtékozva rohant alá a mélységbe. Az óriási vízesés még nagyobb gyönyörűségünkre szolgált. A magasból alázuhanó víz apró vízcseppecskékké tört össze, a nap sugarai aranyosra festették a habokat, szép szivárvány ölelte át az egész víztömeget. A kis hídon álltunk s alig tudtak kimozdítani helyünkből, úgy élveztük ezt a csodás természeti jelenséget. Nem csoda, ha ennyi nagyszerű látvány és ily jó mulatság után meglehetős lever- ten kezdtük meg az utat hazafelé. Csak a vidék szépsége tudott bennünket lekötni. A Vág festői völgyébe jutottunk, ahol mindenütt régi várromok néztek le ránk. A Csák Mátéról oly híres Trencsén zordan, komoran nézett a közelébe tolakodó vándorhadra. Beczkó vára pedig mintha lekacagott volna hozzánk, gúnyolva magas helyzetével és megmaradt romjaival az időt és a jelent, mintegy intő- jelként, hogy gyakran épp a bolondnak van legnagyobb igaza.

Már késő este volt, mikor hazaérkeztünk, de a szép emlékek még itthon sem hagytak nyugodni s addig el sem tudtunk aludni, míg a többieknek részletesen be nem számoltunk megfigyeléseinkről és benyomásainkról. Reméljük, hogy nem ez volt utolsó mulatságunk és a jövőben is többször nyílik alkalmunk ilyen csodás helyeken járni.

br. Oyörffy Márta.

20