Baár-Madas református felső leányiskola és nevelőintézet, Budapest, 1912
Önismeret. Türelem.
Tiszták lesznek érzelmei, gondolatai, tiszta imádsága. Tartózkodni fog mindattól, ami aljas, nemtelen és köznapias. Cselédeit gyermekeiül tekintendi; szigorú lesz, de igazságos, szelíd, barátságos, emberséges. Tudja, hogy a munka erősíti a testet és lelket egyaránt.“ Lehetünk bármilyen véleményben is, talán senki sem akad közöttünk, aki kétségbevonná, hogy a néhány szóval körvonalazott életprogramm szép és figyelemreméltó, hogy mennyire a benső javak megszerzésére irányul. Nincsen szó sem abban a tervezetben külsőségekről, amelyeken a sekélyes, köznapi lélek annyira kap, amelyek szerint (hiányozván belőle a belső tartalom) jóformán egész élete igazodik. Ennek az egész tervezetnek, amelyet a kis Teréz önmagának, hogy úgy mondjuk, házi használatra elkészített volt, a jelentőséget az adja meg, hogy a nagy Teréz szorosan annak a fundamentumán maradt. A kis Teréz és a nagy Teréz között az volt a különbség, hogy a nagy megvalósította, cselekedeteiben életre hívta azokat az eszméket, amelyeknek a kicsi (a költő szavaival élve) oltárt emelt szívében. Ám ez önmegtagadásba került, önuralomba, amelyet a gondolkodók kicsinyje és nagyja nem tud eléggé ajánlani. Az a zürichi tanár, akiről a fentebbiekben szó volt, egyenesen így beszél: „Az önuralom királyi korona ... a valódi türelem a leghatalmasabb erő, mert sohasem alszik ki, olyan mint az örökös csillagfény és az emberek minden más csodatette mellette csak rakéta. Hiszen vannak emberek, akikben hatalmas energia, lángoló lelkesedés van ; belekapnak valamibe, de amint nem halad a dolog kedvük szerint, mindjárt abbanhagyják.“ Türelem. Ebben nyer kifejezést a határozott akarat, mely (Arany J. szerint is) erő, mely diadalt arat. Hogy is mondotta Napóleon? Egész akarat egész bölcseség, félakarat egész bukás. Példákról volt szó. Számuk légió. Az a könyv, amelyben néhány esztendővel ezelőtt Vozáry Erzsébet, a pápai ref. nőtanítóképző kitűnő tanítónője a leányokhoz beszélt („Magyar nőknek — a szász nőkről“) a közelből, a jelennek tényeiből sorol fel egyszerű de megragadó példákat. Figyelemreméltó, mennyire ki tudják a szász hölgyek kerülni, türelmes munkára támaszkodva az élet legáltalánosabb két baját: a szükséget és az unalmat. „Barátnőm nénje“, mondja a többi között az értekező, „mint falusi lelkésznek a leánya, tanulmányozta vidékének gyógyító hatású növényeit és termesztette 200—400 korona haszonnal. Hogy micsoda türelemmel 10
