I. kerületi községi felsőbb leányiskola és leánygimnázium, Budapest, 1918-1919
I. Iskolánk múltja
f. Iskolánk múltja. A várbeli községi leányiskola közel négy évtizedes múltra tekint vissza. A mostani leánygimnázium polgári leányiskolából fejlődött. A mai iskolai épület I. emeletén 1881-ben, mint három osztályú polgári leányiskola, 147 tanulóval nyilt meg. Az 1892/93. tanévben már felsőbb leányiskolái V. osztálya is van. Az iskola címe akkor: „Polgári és felsőbb leányiskola.“ Két év múlva (1894/95-ben) az intézet teljesen kifejlődött, hat osztályú „Felsőbb leányiskola“. Ekkor 183 tanulója volt. A leánygimnáziumi V. oszt. 1916. szeptemberében nyílt meg. A „Felsőbb leányiskola és leánygimnázium“ ezek után rohamosan fejlődik és a földszinten meghúzódó elemi népiskolát kiszorítja az épületből. A felsőbb leányiskolái V—VII. osztályok azonban elnéptelenednek és 1919. szeptemberében ezen osztályok mind megszűnnek. Helyettük teljesen kiépül a nyolc osztályú „Leánygimnázium“. Ekkor az osztályok száma 19, a tanulóké 733. Eszerint a várbeli községi leányközépiskola osztályai egy negyed évszázad alatt háromszorosra növekedtek, a tanulók száma pedig megnégyszereződött. A lefolyt tanév iskolánk történetében jubiláris esztendő. Huszonöt éve, hogy mint .felsőbb leányiskola“ megkezdte Budán fontos kulturális munkáját. Különös véletlen, hogy éppen most lett tiszta „leánygimnázium“ és ebben a tanévben tartottuk az első érettségi vizsgálatot. Iskolánk ódon hajléka a történelmi emlékekben gazdag Várnak egyik legrégibb épülete. Helyén eredetileg a dömések 1252-ben épült rendháza állott. A rend templomának, a Szt. Miklós Egyháznak tornya mai napig megmaradt. Első emeleti része iskolánk tartozéka. A dömés kolostor épületében helyezte el 1478. körül Mátyás király hires égyetemét. A török korban a kolostor is a budavári emlékek sorsára jutott: elpusztult, templomát lóistállónak, majd sütőháznak használták. Budavára visszafoglalása után a lerombolt kolostor mellett jezsuita rendház épült, melynek északi szárnyába a csonkán maradt tornyot beépítették. Intézetünk mai épületét 1784-ben emelték az egykori kolostor helyére s ezután piarista-rend otthona, gimn. és elemi iskola volt benne. Belőle 1875-ben alakult a II. kér. egyet. kath. gimnázium. Gimnáziumunk helyén tehát már évszázadok óta a tudomány különböző csarnokai állottak s nem egy magyar ifjú és leány nyerte bennük kiképzését. Ezért méltán nevezték el "az előtte elterülő történeti helyet, ahol Abdi, az utolsó budai basa halálát lelte: Iskola-térnek. Iskolánk eddigi igazgatói: Pára Ferenc (1881—1908.), Bellaagh László (1908-1911.), Wolf Ágoston (1911—1918.), Erődi Kálmán dr. (1918—). Volt tanárai: Anderkó Aurél, Anderkó Aurélné Kronich Melánia, Baróti Lajos dr., Csapodi István dr., Forberger Alberta, Gineverné Győry Ilona, Gruber Nándor, Kronich Lenárd, Nemeskey Lajos, Novák Sándor, Novák Sándorné Tavaszy Margit, Patterson Sarolta, Pogáts Aurélné Staudinger Zsófia, Rupp Kornél dr., Sajóhelyi Béla, Vajda Pál. A tanári testület tagjai közül tudományos, irodalmi éi pedagógiai munkásságukkal kitűnő érdemeket szereztek: Pó-a Ferenc igazgató, a Ferenc József-rend lovagja, az akadémiai Marczíbányi díj nyertese, pedagógiai és nyelvtudományi iró; Anderkó Aurél dr. egyetemi m. tanár,
