I. kerületi községi felsőbb leányiskola és leánygimnázium, Budapest, 1918-1919
II. Iskolánk az 1918/1919. és 1919/1920. iskolai évben
3 meteorologiai szakíró; Baróti Lajos dr. történetíró és Petőfi kutató; Csapodi István dr. egyetemi tanár, szemész, orvos és szakíró; Gruber Nándor kiváló mathematikus és fizikus; Gineverné Győry Ilona műfordító; Novák Sándor filológus, pedagógiai iró; Rupp Kornél dr. szépirodalmi és pedagógiai iró; Sajóhelyi Béla természettudományi szakíró; Vajda Pál törvényszéki írásszakértő, pedagógiai író. Volt növendékeink közül mint neves ének-, szavaló- és festőművészek tűntek ki: Haselbeck Olga, Payer Margit mindkettő a magy. kir. operaház művésznője; K. Durigó Hona kamara énekesnő; K. Keömley Bianka hangverseny énekesnő; Török Irma és T. Nagy Ilona a nemz. színház művésznői; Kasics Eszter a magyar színház tagja; Szemisz Vanda a kolozsvári nemz. színház művésznője; Bárdi Heckel Gabi operette primadonna; Medgyaszay Stand Vilma diseuse £Telkessy Valér, L. Hilbert Irén és Rauscher Juliska festőművésznők. Ők mind szerte az országban, végig egész Európán, hirdetői a magyar nemzeti művészetnek, kultúrának, szellemnek és érzésnek. Kivülök még a magyar művelődésnek sok képzett, lelkes művelője került ki iskolánkból : orvosnők, iparmüvésznők, tanárnők, tanítónők, a magyar tudomány csendben dolgozó küzdői. II. Iskolánk az 1918/1919. és 1919/1920. iskolai évben. Két iskolaévről számolunk be. Az első idegen a magyar iskolaügy életében. Nem a mi géniuszunk, nem a magyar ethnosz szülte, nem magyar földből sarjadt. Importált eszmék csúf burjánzása volt. A második tanévet újra magyar lélek hatotta át, nemzeti érzés hevítette, a régi nemes tradíciók talapzatán nyugodott. Az elsőt átszenvedtük, a másodikat átküzdöttiik; az első a rombolás, a második az újjáépítés esztendeje volt. Az öt évig tartó világégés 1918. szept.-ben hazánkban végzetes fordulatot vett. Politikai kalandorok az ország békevágyát ravaszul kihasználták és álforradalmi lépéssel a kormányhatalmat kezükbe ragadták. Hadseregünk maradványait feloszlatták, miáltal az ország területének több, mint kétharmada ellenséges megszállás alá került. Majd a hatalmat orvul szédelgők és börtönviselt emberek kezére játszották, akik azután a proletárdiktatúra rémuralmát teremtették meg. Az élet- és vagyonbiztonság megszűnt, ősi kultúránkat a sárba tiporták. Összes intézményeink és iskoláink a pusztulás szomorú képét mutatták. A népbiztosok, hogy gazságaikat leplezzék, a megszálló csapatokkal harcokba keveredtek. A nemzet utolsó erkölcsi tőkéjét, katonai hírnevét is kockára tették. Végre június 24-én Budapesten hatalmas ágyúdörgés jelezte, hogy felébredt a nemzet és augusztus 1-én, a világ csodájára, talpra állt. A kommün véres uralma nyomán támadt reakció a nemzeti és keresztény Magyarország visszaállítását tűzte ki célul. Hiába raktak bilincset kezünkre, lábunkra az átkos trianoni palotában 1 A nemzet ősereje, dacos élni akarása mielőbb ledönti rabságának korlátáit s nem nyugszik, mig újra nem ölelkezik a hármas halom és a négy folyó hona, mig Pannónia és Erdély uniója felett újra Szt. István koronája ragyog! Iskoláink élétét az ország sorsa súlyosan megviselte. Az uralomra jutott nemzetközi vörös szellem egyik napról a másikra szűntette meg az iskolai vallásoktatást. Az irodalom tanításából a nemzeti és hazafias szellemet száműzte, s helyette a féktelenséget tápláló forradalmi költészetet követelte. Megszűntette a történelem erkölcsi és jellemfejlesztő irányát és helyette a történelmi materializmust vezette be. A közoktatásügy és az iskolák vezetését a hozzáértő szakférfiak kezéből kivették és a „politikailag megbízható elvtársakra“ bízták. A hazafias érzésű és meggyőződésű történelem és magyar tanárokat részint felcserélték, részint rendelkezési állományba helyezték. Az ifjúság között a kinevezett bizalmiak hatalmaskodtak, akik nem egyszer az iskola belső ügyeibe is károsan avatkoztak be; az iskolai rendet, fegyelmet és komoly munkát akadályozták. Szerencsére az iskolai vörös terror csak mintegy két hónapig
